Köztünk ragadt kóbor lelkek

Sokszor hallottam már, hogy meg kell tanulnunk elengedni a halottakat, mert sem nekünk, sem nekik nem jó az, ha nem így teszünk. Már az első fontos lépést a haldokló ágyánál meg kell tennünk: nem szabad őt zokogással és könyörgéssel visszasírnunk az életbe, mert még nagyobb kínok közt fog újra nekifutni haláltusájának! A második nehéz lépést pedig szerettünk halála után kellene megtennünk: bármennyire fáj az elvesztése, engedjük el, különben köztünk marad a lelke és akár ártó szellem is válhat belőle! Persze a lelkek más okból is a Földi életben ragadhatnak, s nem feltétlenül fognak ártani nekünk. hallunk, olvasunk tehát ezt is azt is, megpróbáltam kibogozni a szálakat.

Legáltalánosabb fogalomban a kóbor lélek nem más, mint egy elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami valamilyen okból a Földön ragadt a halál után. Mérete és alakja megegyezik az emberekével, de ezüstös, félig átlátszó, sőt gyakran nem is látható. Saját élmény szerint hideg lehelletet éreztem csupán, vagy egy- egy fura érzést, mintha meglökött volna valaki.  Tudnak hangokkal jelezni, mint kopogás, tárgyak mozgatása. Állítólag tudnak alakot váltani is, emberi szemnek láthatatlanná, de az elektromos berendezéseket nem tudják becsapni, ezért zavarják meg azok működését. Olyan személyek lelkeiről beszélünk tehát, akiknek haláluk után a lelke nem tudott elmenni a fénybe.

Vajon rossz vagy jó lelkekről beszélünk? Mint általában az emberek esetében is, a lelkekkel kapcsolatban is elmondhatjuk, van ilyen is olyan is. Ha egy lélek eléggé fejlett, akkor ismeri a fejlődés útját, tudja, hogy el kell mennie a fénybe. De ugyanakkor minden léleknek meg van a szabad választása. Egy fiatal lélek a test halála után több okból is választhatja az itt maradást, mint lehetőség. Lehet hogy fél. Lehet, hogy ragaszkodik az anyagi vagyonokhoz, személyekhez. Egy anya például visszajárt szoptatni csecsemőjét. De az is előfordulhat, hogy bosszút akar állni. Lehet egy fontos befejezetlen ügye. Amikor úgy döntött, hogy marad, egy bizonyos idő elteltével már megszűnik számára a lehetőség, hogy a fénybe távozzon.

Gondot okozhatnak embereknek, helyszíneknek a kóbor lelkek. Bár nagyon sok ember használja őket a mágiás gyakorlataiban, nem helyes rabságban tartani őket. Az energetikai zavarok megszüntetésének érdekében a lelkeket el kellene segíteni a fénybe, de csak akkor, ha ők is akarják.  De ehhez a segítségnyújtáshoz tudásra és erőre van szükség. Sokan úgy próbálják meg a lelkeket irányítani, hogy egyáltalán nem értenek hozzá, s nyakukra hozzák a sok bajt! Amikor sorozatos balszerencse éri őket, nem is értik mi történik.  

Ha viszont segítséget kér tőlünk a lélek, muszáj minden erőnkkel átsegítenünk a fénybe! Akkor nem árt nekünk. Ha azonban egy lelket rabságban tartunk, akkor óriási negatív karmát teremtünk magunknak!

Ha akaratunkon kívül kerülünk kapcsolatba egy kóbor lélekkel, akiről érezzük, hogy rosszat akar nekünk: semmiképp se féljünk, legyünk erősek és képesek leszünk legyőzni az ezoterikusok tanácsa szerint!