Különös megérzéseim a macskák szemébe nézve
hirdetés
Azt tartják, hogy a macska nem egy egyszerű jószág, hanem a boszorkányok cimborája. S magunk is boszorkányok lehetünk, ha érthetelen módon vonzzuk magunk felé ezeket az állatokat, ha nem is feltétlenül kedvenceink. Belegondolva saját tapasztalataimba nem állítom, hogy én magam tutira boszi vagyok, de elég szokatlan élményekben részesültem már, melyeket megosztok veletek és kíváncsian várom a gondolataitokat.
Egyik élményem feledhetelen számomra, annyira kivert tőle a víz. Már sötét volt, amikor kiléptem valamiért a lakásunk ajtaján és ott találtam a lépcsőkön egy hatalmas nagy macskát. Mintha csak rám várt volna úgy ült ott. Először csak az tűnt fel, hogy milyen nagy szemekkel néz rám, szinte le sem vette rólam azokat. Olyan félelmetes valami volt a nézésében, hogy a hideg is kirázott. Azért vittem ki neki enni, hátha éhes. Elfogadta, de egyre furcsábban nézett: csak ült és nézett. Hatalmas félelemérzet fogott el és igyekeztem elzavarni, de nem mozdult. Azt éreztem, mintha ember lett volna, aki ártani akar nekem, s mindjárt megszólal.
hirdetés
Beszaladtam a házba és bezártam az ajtót. Mindenáron utánam akart jönni: előbb meredten bámult utánam az ablakra, majd kaparni kezdte az ajtót. Amikor felálltam a Wc ablakába megnézni mit csinál, azonnal felugrott a párkányára és onnan nézett befelé. Iszonyú érzés volt. Rájöttem, hogy ki küldhette: egy olyan nő, aki szintén értett a boszorkánysághoz, s akit nem engedtem be a házamba, mert ártott már a családomnak eleget. S amikor nem fogadtam az ajándékot, mert sejtettem, hogy rontással van teli, ezzel próbálkozott. Végül a férjem hazaért és ő is megrémült a vadul ránéző macskától, egy seprűnyéllel csapott rá, alig tudta elzavarni, de soha többé nem láttuk.
Azóta új házba költöztünk, de ugyanúgy rossz viszonyban állok a kandúr macskákkal: amíg látnak, nem merik átlépni a házunk barázdáit. Viszont a másik nemű macskák egyenesen vonzódnak hozzám. Soha nem hoztam a házhoz szándékosan egyet sem, s mégis 4 van körülöttem. Egy abból úgy lett, hogy egy nap a semmiből idevetődött és befogadtam. Azóta több fialási élményt átéltem már vele, egy fia meg is maradt, s ha el is tűnik pár napra, visszajön hozzám. Ha éhes, ha fáj valamije, egyből értem és hozzám jön csak. Kettő pedig a szomszédból jött át és hiába vittem haza őket, csakis visszajöttek, egész nap őriznek, ha kint vagyok. Furcsa érzés, amikor kilépek az ajtón és látom, mennyire fura szemekkel figyelnek csak éppen meg nem szólalnak. Furcsa, de mióta meghalt szeretett nagyanyám, aki mindig segített rajtam a bajban, minntha ezeket a macskákat küldené, hogy vigyázzanak rám. Voltak már hasonló élményeitek?