Nostradamus jóslatai Magyarországról

Furcsa lehet egy olyan ember, aki megmondja mi lesz a jövőben. Nostradamus jóslataira adnak az emberek és figyelik mi az ami teljesül belőle és mi az ami nem. Nincs olyan ember, aki ne ismerné Nostradamus nevét. Versekbe, rímekbe foglalta a jóslatait.

A következő 99 szakaszban Magyarországról írt jóslatait olvashatjuk

1: Fején vaskorona,
mely a vállát nyomja,
egyszer elárult már,
egyszer visszavonta.
Pannonföldre lépett
Keletről az ördög,
s a nép megválasztja,
kit nemrég megdöntött.

2: Köpcös fogadós képtelen
a Történész helyére lépni,
Bagolynak csúfolják, de nem
Madarak segítségét kéri,
nem vár rá dicsőség, sem őrség,
csak elmulasztott lehetőség.

3: A Történész csak három évre
lehetett országa doktora,
idegen hadak elmennek végre,
s majdnem megtörténik a csoda.
Nyugat kapuja félig nyitva áll,
de gyűlölik sokan a beteg férfit,
kit népéhez bilincsel lassú halál,
s késő, mire szerepét megértik.
A kapu a temetés után bezárul,
beszélni fognak róla, nagy királyról.

4: Jön egy kövér bölény, ki félti népét,
s úgy szónokol, akár a színpadon,
nem tudni, vajon szolgált-e kémként,
akikért szólni fog, azoknak árt nagyon.
Egyedül van, s ereje nem lohad,
folytonos küzdésre termett,
maga mellé állít még másokat,
kik Istent ismernek, s nem kegyelmet.

5: Pufók, kis ember a bölcs tanácsban,
bolondnak tartják, s az is talán,
mindig az igazság oldalán van,
csak az igazság nincs az oldalán.
Sokan nevetnek rajta majd,
De a vidéki nép még nagyra tartja,
s ki korán nevetne, magára hozna bajt,
lesújt reá a csörgősipkás kardja.

6: Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik,
rettentő monstrum a folyót elzárja,
kőből és vasból van a szörnyeteg itt,
s a legnagyobb várost fenyegeti árja.
Háború fenyeget a nagy folyó miatt,
elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad,
Az emberi gonoszság ettől visszariad,
a két nép mégis megmarad barátnak.

7: Zsarnoki eszme katonája sokáig,
Keleten nevelik hazája ellen,
hűsége idegen mezben kiviláglik,
helytartó nem lesz a szabad szellem.
Élére áll a reménytelen forradalomnak,
bár sejthető: nem lesz számára kegyelem,
gyilkosai négy évig hazudoznak,
temetik jeltelenül a díszhelyeken.
Ki vállalná örökét, nem akad senki,
népe emlékezni nem tud, csak temetni.

8: Kelet helytartójaként kövér kis ember
jön Pannonföldre, telve gyűlölettel.
Hosszú börtönévek disznóvá hizlalják,
rövid országlása csúfos véget ér
Erőszakos halálát sokan kívánják,
hamis nevét kísérik átkok,
a nép sosem felejti gyászos országlását,
száműzetésben hal meg kárhozottan.
Emlékművét ledöntik, képeit elégetik,
az Úr írmagját is kiirtja onnan.
Nevetség, szégyen tárgya lesz, aki követte,
s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.

9: A Történész véréből
és mesterségéből való,
fáradhatatlanul dolgozik,
szárnyak nélkül is sokat repül,
sokan támadják, és csak a hó
ad nyugalmat néki itt.
Külországokban védi Pannóniát,
messze földön ismert a neve,
de megváltozik gyorsan a világ,
s ő nem akar változni vele.

10: Lett volna nagy világcsodája
a Kárpátok középső részén,
a szittyák sokasága várta,
több nációnak sarja rá lenézvén.
Nem vala ugyan elég arany,
de a cselekvés is hibádzik,
gyönge vezérek érte hasztalan
küzdenek, győz a fukar másik.
A Duna mellett elmarad az ünnep,
a vidékről sokan elmenekülnek.

11: Jön majd egy ember, a második
millennium után, ki felette áll
minden torzsalkodásnak: Ő lesz az itt,
ki Pannonföldről Istenhez kiált,
és Isten meghallgatja imádságait.
Ő lészen az, kinek uralkodása folytán
Pannónia ismét erős lesz és gazdag,
nagyobb lesz, mint akármely szultán,
az ő szavára minden országban adnak,
s önként kezére bíznak minden hatalmat.

12: Nagy dinasztia utolsó sarja,
az utolsó király fia nem lesz király,
könnyen vált nyelve germánról magyarra,
nyomdokaiba nem lép senki már. –
Soká tagadja őshazája,
ám keblére fogadta őt Pannónia,
az ősök bűne nem hull vissza rája,
s jogar nélkül is büszke lesz fia.

13: Börtönben ült sokáig,
s kezéhez vér tapadt.
kísértette a másik,
kit gyáván elárult, súly alatt.
Lázadás juttatta trónra,
amelyet eltiport,
király lehetett volna,
de Ruszföld bolondja volt.

14: Kemény főpap börtönben töretik,
meg nem alázkodik pribékek előtt,
Két hét boldog szabadság után a hit
sem elég, levágnak minden hit-nevelte főt.
Ismét tömlöcben, mégis szabadon,
otthon de idegenben, hosszú évekig,
idegen oltalomban lelkeknek oltalom,
már életében szentként tisztelik.

15: Nemes család sarja, mégis a köz
érdeke nyűgözi le életében,
folyókat rendszabályoz, partot összeköt,
s tudósokat növel rég elfecsérelt pénzen.
Királya híveként szít forradalmat,
népe szolgájaként magába réved,
s midőn egész Pannónia reszketve hallgat,
egyetlen lövéssel vet önmagának véget.

16: Amíg külhonban jár a főminiszter,
ő védelmébe veszi a régi forradalmat,
melyet besároztak, de réges-régen egyszer
már megrendítette a gonosz birodalmat.
Nagy zűrzavarban sok álarc lehull,
ki árulónak tartja, ki bölcs vezérnek,
s bár sokan bíznak benne változatlanul,
a nép hamar felejt, és mindent későn ért meg.

17: Nagy hajós, ki tengerét elveszti,
régens, de felette nincs király,
helyette nem kormányoz senki,
s a vérző ország lassan talpra áll.
Germánia véres hatalmát gyenge
hazájától erővel távol tartani,
s bár Ruszföldtől békét szeretne,
szétfoszlanak szép álmai.
Száműzve hal meg, csaknem elfeledve,
szabad hazában lesz majd eltemetve,.
Vesztes országnak nincs győztes vezére,
hosszú az árnyéka és erős a fénye.

18: Magyar főpap, magyar, s mégsem magyar,
az erdőn túl bátor tanúságot teszen.
Mindkét nép megérti a pap mit akar,
testével védi őt, s gyűlik utcán-teren.
A zsarnok hatalma, undorító gőgje
megrendül. Gyorsan elfogják s kivégzik,
a nép örvendezik, ám összefogni dőre:
szabadságát már rég elnyomói védik.

19: Ki germánoktól kap gonosz hatalmat,
lerombolt ország és vérző város felett,
meghosszabbítja kínjait minden magyarnak,
és sötétségbe taszítja majd a nemzetet.
Nyugatot kívánja védeni Kelet
vörös hordái ellen utolsó csepp vérig,
de visszájára fordul haza és becsület.
A győztesek a gonosztevőket kivégzik.
Reménytelen harcban hozott bármely áldozat
a vezér fejére visszahulló örök kárhozat.

20: Nevezik őt mint magyarok elejét,
éljenzik is, de gyorsan belefagy a szó,
titok felhőzi homlokát, s nevét,
a nép választja, és mégsem a nép.
Bölcs ítélkezésre személye való,
a pennát tartja jobban a jogarnál,
nem mindig szól a Mérleg nyelvén,
s ha ajkáról a mosoly kihalt már,
társai feledik, jó sorsa betelvén.

21: Láthatatlan sugárzás képe nagy
erőre kap, mindenki látva látja,
állam lészen államban, s a vad
gonoszság, hatalom s aranyak vágya
gyönge vezetőt emel a székbe:
A tudós férfiú a cselszövényben
él s visszaél a joggal, ez sokaknak tetszik,
de hazugsághalmazát a kékben
a zöldek sohasem felejtik.

22: Királyi kastély Párizs mellett,
lészen magyarok szégyene,
kik kényszerű békét szereznek,
hazát árulnak el vele.
Mit Árpád vére vérrel szerzett,
vesztik egyetlen perc alatt,
jövevények mindent megesznek,
hegyek leválnak, a síkság marad.

23: Eljön a nap, a kövér törpét
elsöpri majd a népharag,
sok sebet rövid szabadság föltép,
s emléke örökre fönnmarad.
Keletről jönnek nagy ármádiák,
mögöttük szürke, olcsó árulók,
saját anyjukat is megtagadnák,
kitüntetik a rosszat, gyilkolják a jót.

24: Sanyarú fiskális, szamárfülekkel,
kétszer akarja Pannónia vesztét,
másodszor székéből önként felkel,
s vigyorog azokon, kik vesztét keresték.
Gyűlölt adószedő, pokolra szállván
díszhelyre invitálja a Sátán.

25: Király lehetne, de csak herceg,
a magyarok királyként tisztelik.
Istenben hívő, uralkodásra termett,
a Császár ellen vezérli híveit.
Úr és paraszt szolgálatába áll,
a magyar szabadság szárba szökken,
de nem lehet belőle nagy király,
pogány tenger partján hal meg száműzötten.

26: Jön majd idő, hogy szinte eltűnik
Pannonföldről, ki magyarnak született,
fiaikat az anyák meg sem szülik,
s a hágókon át jönnek barbár seregek.
A magyaroknak még nevét is lopják,
s rettegnek még emléküktől is.
Már csak nevében lesz Magyarország,
s nevében minden egyezség hamis.

27: Még nevét is csak kölcsönözte,
merev vigyor, hazug pufók.
Nincs különbség Júdás és közötte,
még ősei is csak árulók.
Úgy tűnik el a történelemből,
hogy szinte még jelen se volt,
vigyorában a tikosrendőr,
semmirekellő, élveholt.

28: Nagy, barom ember, rossz paraszt,
a világot járja, mint király,
minden szava törvénytelen malaszt,
saját nyelvén makog ha szólni áll.
Aljas és gyáva volt, akár az állam,
része nem volt, csupán a rothadásban.

29: Magyarhon közepén nagy sátrat levernek,
félig titokban, de üldözést se félve?
legjobbjaiban gyűlik ott a nemzet,
hitük szerint egy újabb ezredévre.
Mikor megint összegyűlnek,
kipróbált régi köztük már alig.
De a sátor nem semmisül meg,
konokul őrzi régi álmait.

30: A Hóhér mögött ő a főminiszter,
Mindenre gondja van, mi gondolat,
azok fogják cserbenhagyni egyszer,
kik melengették tüzénél hátukat.
Kezében futnak össze mind a szálak,
egymás ellen állít polgárt, parasztot,
sírján követ, virágot nem találnak.
Ő tiltott és tűrt – a Hóhér akasztott.

31: Egy hitvány péklegény mindent elárul,
amit csak lehet Pannóniában,
nem magyar vérből, nem magyar vágyból,
s nem nyughatik pokolra szálltan.
Keleti zsarnokok nyomorult bábja,
habzó száját a halál lezárja.
Több szót nem kell rá vesztegetni –
múltja vörös ködben, és a neve: senki.

32: Keletről jönnek, mint szabadítók,
ám hódító hordák, durva gyilkosok.
Megölelik, s elhurcolják a bennük bízót,
gonosz tanuk minden főt átmosott.
Országuk neve térképről eltűnik,
s haduk vér nélkül majd kiódalog,
de soká felejtik ocsmány bűneik,
s jelképüket, a gonosz csillagot.

33: A gyenge gróf csinál rossz forradalmat,
nagy háború után mindent feladván,
nem ad fegyvert minden magyarnak,
áruló ősök gyöngesége arcán.
Átadja hatalmát gyáva idegennek,
ki hiába számít lángoló Keletre,
a gróf és hívei is külföldre mennek,
s Pannónia hárma zsugorodik egyre.
Egyszer talán a gróf majd visszajön még,
de mindenkinek csak kellemetlen emlék.

34: Költők királya, jobbágyok utóda,
frank nyelven is szól ékesen,
éhezők helyett is éhes szabad szóra,
nem tántorítja vénsége sem.
Szilárd, de óvatos, hallgat, de bátor,
zsarnokokkal koccint és vitázik,
mindenben alkotó, s bár mit se másol,
fölébe nő holtában is az ifjú másik.

35: Egy ifjú ember, hiú, csalárd,
pártot cserél és behajtja bérét,
miniszter lesz és megvetésre szánt,
nevét nem őrzik könyvek, arcát érmék.
Tudásból néki nem túl sok jutott,
erkölcsből még annál is kevesebb:
jogtalanágból doktorált, s elmaradt a jog.
Pártjának szégyene: miniszter lehetett.

36: Családtól elszakítva Magyarhon ellen
nevelik, harcos anyjának mégis utóda lesz,
Isten kedvét leli a Nagy Fejedelemben,
s a császárra lázadása csaknem végzetes.
Minden, mit tesz, felsőbb és tiszta szellem
nyomát hordozza: sok évig róla énekelnek
és visszavárják, de elhagyottan, száműzötten,
pogány tenger partján nyer végső kegyelmet.

37: Alacsony sorból jött ifjú legény,
kinek Isten nem sok évet enged,
de senki sem tesz túl a szellemén,
legnagyobb poéta lesz, kit Pannónia termett.
Vándorol sokat, és gyorsan él,
egész világra szól minden sora,
csontjait őrzi délen csatatér,
nyugvóhelyét nem lelik soha.

38: Fiatal oroszlán, tiszteletreméltó,
bátran élteti a régi forradalmat,
de az öreg oroszláné lesz a végszó,
ifjúra vének ritkán szavaznak.
Sok kacskaringós utat mér be,
míg Istentől rászabott útját bejárja,
de eljut a legnagyobb tisztességre,
és sokáig néki nem lesz párja.

39: Fiatal arc, hamar lesz első ember,
de az elnyomó rend bevégzi őalatta.
Hazugságból nem jön létre rendszer:
valaki lehetett volna, s nem jött el a napja.
Okos fiú, gondol a jövőre,
pénzzel foglalkozik, nem politikával,
Bőre alatt is pénz van, és vastag a bőre,
de nem jut magasra árulása által.

40: Idegen uzsorás sok magyar arannyal
kiszolgál elnyomót, idegen hatalmat.
A kis ország felett sötét angyal,
az Uzsorásnak csupán aprócska gyarmat.
Undok pofája akár az ördögé,
számolatlan pénzt nem ád, csak tanácsot,
eladja országát, mely sosem volt övé,
s vagy a tenger végez vele, vagy a rácsok.

41: Magyar uzsorás sok idegen arannyal
kiszolgál elnyomó idegen hatalmat.
Kis ország felett sötét angyal,
az Uzsorásnak csupán aprócska gyarmat.
Undok pofája akár az ördögé,
számolatlan ad tanácsot, csak pénzt nem,
eladja országát, mely sosem volt övé,
gyilkos kór végez vele, vagy szégyen.

42: Moszkóviában szolgál, de megmarad
magyarnak. Sokat szenved belül,
de érdekli minden színdarab,
s minden szerepben próbál emberül.
Mikor a ruszok elmennek végleg,
ő zászlót lenget és majdnem király,
de akkor nem kell a gyanakvó népnek,
s mindig csalódik, ha jobb szerepre vár.

43: Paraszti sorból jő a krónikás,
Pannonföldön talán a legnagyobb.
Elbeszélni nála jobb nincs senki más,
mézként csurognak ajkán régmúlt századok.
Tudós költő, szerény és hallgatag,
sok hosszú énekéhez idő kell neki,
bár nyelvében mindig ő a gazdagabb,
hírét csatában halt barátja elfedi.

44: Bölcs ember, a jogok tudósa,
szerény és nagyhatású szónok,
nem volt ilyen kétszáz év óta,
törvényben mér sok országos gondot.
Amit fegyverrel el nem ér ország,
eléri azt ő türelmes gondolattal,
általa békül meg magyar és osztrák,
köt egyezséget az ördög és az angyal.

45: Párhuzamos vaspályán futó kocsik
hálózzák majd be a szárazföldet.
Pannónia földjén e kocsik vezetői
mutatnak majd erőt először egyedül,
a gonosz önkénnyel szemben,
de aggódik s még mindig gyáva a nép,
mely egykori kínzóitól remél alamizsnát.

46: Orosz fogolyként orosz megbízott,
nagy, vesztes háború után.
Hazatér, s orosz respublikát
erőltet rá a népre. Néhány hónapos
uralma vért és szenvedést hoz.
Oroszhonban, tömlöcben végeznek vele,
és senki sem siratja, egyetlen nemzet
sem vállalja őt, szobrát is ledöntik,
s emlékét felejtik, akarnok árulóét.

47: A legnagyobbak közt is legnagyobb
lesz századában, bár népét ostorozza,
poétaként csillaga fent ragyog,
de bűn és tévelygés a földi sorsa.
Megér nagy háborút és gyönge forradalmat,
ágyban hal meg, sokan golyótól halnak.
Szülőhelye, bár később nevén nevezik,
idegen föld lesz, s országa szétesik.

48: A hangszerek királyán ő uralkodik,
megírja szörnyű éjszakák zenéjét,
Kelet s Nyugat hangja vegyül el itt,
vulkáni láng, s hideg akár a jég.
A nagy háború elől messze vándorol,
s magányosan hal meg távol valahol.

49: A kétezredik év után hamar
nagy lesz az ország és erős,
visszatér hazájába mindegyik magyar,
s magyar földben nyugszik minden ős.
De a magyar föld része lesz a nagynak,
erős királyság, melynek nincs határa,
a keresztények farkasai már nem ugatnak,
Krisztus ellenségeit a föld kizárja.

50: Legszebb szavak írója Erdőelvén,
békés, komoly, bátor és konok,
drámákban csordul könnye történelmén,
s helyén marad, bár sokak türelme fogy.
Szelíd szava sok századokra termő,
magyar igéje sosem szól zsarnokul,
sosem tolakszik, mégis ő az első,
idegen zsoldosoktól félig megvakul.

51: A hazaáruló nagykövet lett
a pribék főkancellár.
A honatyák még mekegnek,
a nép béget, a nyírás mehet már.
Ez az egész nép szégyene,
sírnak, kik rosszul szavaztak,
Mária szíve is vérzene,
ha országát akarta szabadnak.

52: Lesz néhány esztendő, mikor
remény csillan fel Hungáriának,
megszabadul elnyomóitól,
de az aljanép újra támad.
Eltorlaszolják a város útjait,
hazug szavakkal bódítják a népet.
A vörös és a sárga összefog megint,
a szabadság elbukik, mihelyt felébredt.

53: Volt katona, rab és miniszter,
nem fogadta be semmiféle kaszt.
Nem paktált le semmiféle hittel,
maradt magyar író, paraszt.
Csizmája senkit nem taposott lejjebb,
fehér ingén nem hagyott semmi szennyet.

54: Rövid kancelláriában ostoba kis ember,
még azt képzeli, Moszkóvia mögötte,
fenyegetőzik fehér veszedelemmel,
pedig már kevesen szavaznak vörösre.
Békében átadja csekély hatalmát,
feledik szolgái és kiebrudalják.
Elvonul csöndben, magányos farkas:
akkor legbölcsebb, mikor nem hatalmas.

55: Az Isten és a béke híve,
latin s görög auktoroknak doktora,
poéták királya, s erős a szíve,
de a torka nem lesz erős soha.
Lakozni majd felmén a hegyre,
de csak, hogy pokolra szálljon,
két nagy háború fogja keretbe,
szótlan szavát lezárja csöndes álom.

56: Géniuszt nevel a nincstelen család,
kit zavaros kora nem ért meg,
verseiben ott lesz az egész világ,
zavart elméje egyre messzebb téved.
Csókra és otthonra nagy benne a vágy,
s ifjan vet önnön életének véget,
műveit okosan kisajátítják,
s minden javára billen majd a mérleg.

57: Ügyvéd, író, kit bebörtönöznek,
szónok, kire mindenki hallgat,
a nemzet néki sokat köszönhet:
a császár gondot és forradalmat.
Hosszú életében csak reménykedik,

pártfogókért megy nyugatra és keletre,
bukott ügyét szentként megőrzi hit,
hogy egyszer meggyengül a Sas és a Medve.

58: A m�