Jó vagy nem, ha azonos jegyűek házasodnak?

A születés pontos időpontjára és helyére felállított horoszkóp megmutatja az egyén jelen életének sorsfeladatát, és jelzi, hogy ehhez milyen képességeket kapott.

Az asztrológia legfontosabb alapelve, hogy az ember születéskor bizonyos személyiségi jegyekkel megjelenik az élet színpadán. Létrehozza a sorsát, a sors pedig az eseményeket. Adva vannak az adottságok, amihez megkapjuk a sorsfeladatot, melyhez létrejönnek a sorsesemények. Az esemény hatására alakul, fejlődik a személyiség. Ha figyelünk megérzéseinkre, és afelé megyünk, amerre minden elgondolásunk és intuitív képességünk irányít, akkor a sorsunkat éljük, végezzük a vállalt feladatunkat.

Két azonos jegyben álló napú ember összeházasodik. Az jó, ha a nőnek a saját Nap-mintája a társa. Azt jelenti, hogy rátalált a saját férfi mintájára. Hiszen a Nap nemcsak apakép, de egy társminta is, akire fel kíván nézni a nő, és ezáltal el tudja fogadni társként, de csak abban az esetben, ha hajlandó átadni a Nap-szerepet a párjának, és elismeri, hogy valóban ez az a Nap-minta, akire neki szüksége van. Sok esetben ugyanis előfordul, hogy valóban olyan napú társat választ, de nem érzi mégsem olyannak, mert nem azon a szinten él a párja, nem tud rá felnézni, akkor a nő veszi át a vezető szerepet, mely ismét csak problémákhoz vezethet.

Nagyon nagy mértékben befolyásol egy párkapcsolatot az is, hogy a jegy melyik szintjét élik az emberek. Fontos, hogy soha nem az a kérdés, hogy jó-e vagy sem, aki mellettem van, hanem az, mi a megoldandó közös feladat! Egyet soha nem tudunk elemezni, hogy a sorsban bizonyos eseményekre hogyan fog reagálni a személyiség. Szinasztriában fel kell tudni vállalni azokat a szerepekkel, amelyeket a sorshelyzetek mutatnak. Ezeket a házak megfigyelései alapján tudjuk megállapítani. De a horoszkóp minden alkotóelemét figyelembe kell venni külön-külön és összevetve is a helyes diagnózis megállapításához.

Tehát visszatérve az elejére, szinasztriában kit teremtettek nekünk a csillagok? A válasz: aki mellettünk van! A kérdés, hogy azokat a sorshelyzeteket, amelyeket ma teremtünk magunkban, hogy vagyunk képesek megoldani, lereagálni, hogy ezeket a megoldásokat, hogy fogadjuk el a másiktól. Azt kellene végre megtanulni, hogy az emberek nem önmagukért, hanem egymásért születnek. Nem létezhet egyéni boldogság, ez egyszerűen nincs. Egyedül, egymagában egy lény sehol sem létezik. Mindig kell viszonyulnia, alkalmazkodnia valamihez (ország, munkahely, szokások, rendeletek, törvények stb.).

A legkönnyebb boldognak lenni, ha a másikat teszed boldoggá. Ö neked van teremtve. A lényeg, hogy akit párként kapunk, azt értünk kapjuk. Vannak olyan élethelyzetek, ahol ezek az analógiák már nem jöhetnek létre. De akkor keressük meg, hogy hol, ki lesz az az ember, aki abban tud segíteni. El lehet válni, lehet párkapcsolatot változtatni, de soha ne azért, mert én jobbat akarok. Válj el azért, mert egyedül akarsz lenni, Válhatsz azért, mert szabad akarsz lenni, nem akarsz korlátokat a párodtól. De azért ne, hogy jobb legyen, mert jobb nem lehet, csak más. Még egy idézet, Fritz Perls pszichoterapeuta, a Gestalt-terápia alapítójának imája: „Teszem a dolgomat, te is magadét. Nem azért vagyok a világon, hogy a várakozásaidnak megfeleljek, és te sem, hogy az enyémnek felelj meg. Te te vagy, én meg én, és ha netán egymásra találunk így, az csodálatos, ha nem, nem tehetünk róla!".

Végszóként elmondanánk, hogy a mindennek az alapja az önismeret. A tulajdonságaink megismerése az egyik legfontosabb dolog. Meg kell értenünk magunkat, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek. Ha ismerjük magunkat, tudunk alkalmazkodni a saját tulajdonságainkkal a környezetünkhöz. Fogadjuk el és ismerjük meg saját tulajdonságainkat, és merjünk szembesülni velük.