Légy önmagad orvosa!

Egyre több olyan ember él közöttünk, akik képesek másokat meggyógyítani. Nem orvosok ők és nem használnak ehhez vegyszereket. Egy részük természetesen felhasználja az emberiség több tízezer éves tudását, ami a gyógynövényeket illeti. De más részük már régen rájött, hogy minden emberben rejtőzik egy olyan energia, amely képes a bajokat „orvosolni" – a szó igazi jelentése szerint. Vagyis gyógyítani idegen segítség igénybevétele nélkül.

Úgy az óceánon túl, mint Afrikában és Európában, de Ázsia számos vidékén is élnek olyan emberek, akik képesek beszélgetni a testükkel. Vagyis baj esetén „megtárgyalják" vele, hogy miről van szó, mi fáj és miért, majd amikor kiderül, hogy melyik szervükről van szó, akkor azzal „beszélnek" és ráveszik, hogy hagyjon fel a nyavalyával, a kórral, térjen vissza az egészséges működéshez. Az esetek túlnyomó többségében ezek a személyek egyben gyógyítók (angolul healerek) is. Vagyis mások egészségéért is tudnak és akarnak küzdeni.

A jó gyógyító soha senkit nem küld el

Az orvosokkal ellentétben nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy szakosodjon és egész életében csak a rengeteg egészségügyi problémának egy-egy kiválasztott részletére, területére korlátozza saját tudását és működését. A gyógyítóhoz bárki elmehet és mindenkit meg kell gyógyítania, vagy legalábbis meg kell azt próbálnia. Ne feledjük: amíg a mi orvostudományunk a vegyszerekkel, gyógyszerekkel, műszerekkel: CT-vel, röntgennel, EKG-val, MRI-vel, PET-tel és ezer más, sokszor csak rövidített nevén emlegetett bonyolult szerkezettel felszerelkezve sem tud meggyógyítani minden beteget (hisz végül mindnyájan meghalunk, akármennyit gyógyítottak is bennünket), addig nincs jogunk azt hangoztatni, hogy lám, hiszen a healerek sem tudnak mindenkit meggyógyítani. Nagyon csodálkoznának azok az orvosok, akik vennék maguknak a fáradságot és megnéznék egyszer az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (e téren különben roppant becsületes, mert a „másik oldal" eredményeit is felsoroló, sokszor azt pártoló!) jelentéseit, és olvasnának a „hagyományos" és „alternatív" orvostudomány eseményeiről.

Akkor megtudnák, hogy ezek hatékonysága sokfelé, különösen az úgynevezett „fejlődő országokban" ér sokat. Ahol nem áll a rendelkezésükre semmiféle fent nevezett vagy meg nem említett műszer, készülék, vegyszer és módszer, sőt jobbára állami, anyagi támogatás sem. Nos, ehhez képest azért ők is fel tudnak mutatni sok eredményt.

De térjünk vissza azokhoz, akik „beszélgetnek a testükkel". Élnek köztünk itt Európában is. Mi több, az Európai Unióban is akadnak nem kevesen. Ők azt állítják, hogy van egyfajta energia, amellyel minden emberi tudat és ezáltal minden emberi test rendelkezik. Igaz ugyan, hogy az emberek nagy többsége erről nem tud és ezért ezt az energiát nem képes felhasználni. Pedig jól járna vele, mert betegség esetén ezzel az erővel bárki önmagát gyógyíthatja meg!

Hihetetlenül hangzik, bizony. De attól még létezik a dolog. Az ilyen gyógyító már eleve más személyiség, mint az emberek többsége. A legtöbbjük – saját elmondása, és a róla beszerzett információk alapján – olyan ember, aki már gyermekkorától kezdve különbözik másoktól. Java részük egészen kicsi koruktól nagyon különböztek a velük egykorúaktól. Akadt köztük olyan, aki ötéves korában száz különféle gyógynövényt tudott megkülönböztetni, mindegyiknek ismerte a nevét és azt is jól tudta, melyiket milyen formában milyen betegség ellen kell használni – mielőtt még megtanult volna írni és olvasni!

Volt olyan, aki tizenévesen rájött, hogy valami különöset érez a kezében. Hogy mit, azt hatvan évvel később sem tudta pontosan megnevezni, de képes volt megkülönböztetni az emberek betegségeit, a kezén – idegrendszerén vagy más különleges, de le nem nyomozható képességén keresztül – megérezte, hogy az emberekben belül mi zajlik. Több évtizedes gyakorlás és praktizálás után meg tudta mondani, ha valaki elé odatette a kezét (nem érintve őt), hogy melyik testrésze volt beteg régebben, vagy beteg-e most, és mi baja van. Úgy „működött", mint egy eleven röntgenkészülék, a szó valamilyen, nem hagyományos értelmében szinte belelátott az emberekbe, és megtapasztalta, melyik szervük működik rendellenesen. Később, ahogy mind több gyakorlattal rendelkezett, már azt is meg tudta mondani a „pácienseknek", hogy milyen fajta vizsgálatra menjenek el, hogy az általuk még esetleg nem is érzett, de belül már létező bajt a legális orvostudomány számára is kiderítsék, gyógyítását lehetővé tegyék.