Ördögűző papok

Van, hogy furcsa dolgok történnek. Ilyenkor az ördög jelenlétét lehet gyanítani. Az ördög sosem alszik. És százféle eset van, amikor valami boszorkányos történik, és nem lehetett más a tettes, az ördög keze van benne.

Vannak azonban ördögűző papok, akik remekül kiűzik az ördögöt a helyről. Ezek az ördögűző papok mindig készenlétben állnak. Emberfeletti erő, a szent jelképektől való irtózás, és ősi nyelvek használata – az 1973-ban leforgatott Ördögűző filmben ehhez hasonló fogalmak tapadnak az ördögűzéshez. Az ördögűzés a katolikus egyház által elfogadott foglalkozás. A Római Katolikus Egyház legfőbb intézménye, a Szentszék hivatalosan is elismeri már a Nemzetközi Ördögűzők Társaságát. A szervezetet 1990-ben alapították, és 250 papja van világszerte. Ők vállalkoznak rá, hogy kiűzik a gonoszt a helyről, vagy a hívő testéből. Az ördögűzés (exorcizmus) célja, hogy kiűzze a démonokat a helyről. A Magyar Katolikus Lexikon szerint ennek több típusa van. A magán ördögűzést akár mindenki elvégezheti magán szenteltvízzel, imádsággal és keresztvetéssel. A nyilvános ördögűzésnek két fajtája van: egyszerű és ünnepélyes. A nyílt rítusokat csak a felszentelt papok végezhetik. Az ünnepélyes exorcizmus esetén szükség van a püspöki engedély mellett orvosi vizsgálatra is. A szertartásokban az a közös, hogy Istenhez mondott imádságokból és Jézus nevében kimondott parancsokból tevődik össze.

Az exorcizmus szabályait a katolikus egyház az 1999-ben kiadott szabálykönyvben határozta meg. Ez az 1614-ben megalkotott módszertan modernizált változata. A könyv bemutatja a démoni megszállottság tüneteit: a megszállott személy sokat használ szavakat ismeretlen nyelvekből, távoli vagy rejtett dolgokról tud, emberfeletti ereje van, és ellenzi az egyházi szimbólumok használatát. Az ördögűzést a katolikus egyház szabályozza. Először is a papnak két kérdést kell tiszáznia, ha gyanús esettel találkozik. Az egyik pont, hogy a megszálottnak vélt személy mutatja-e a megszállottság jeleit, másik, hogy a tünetek utalhatnak-e valamilyen mentális betegségre. Ezért a megszálottnak vélt személynek orvosi kivizsgáláson kell részt vennie. Ha a tüneteket nem tudják hova sorolni, akkor a pap kezdeményezheti az ördögűzés lefolytatását a megyéspüspöknél. Az egyház dönti el, hogyan végezzék el az ördögűzést, és ki végezze el. Az exorcizmus lefolytatását is meghatározza az 1999-es szabálykönyv. Az ördögűzőnek a szertartás alatt mindig miseruhát és stólát kell viselnie. Utóbbi körülbelül 2,5 méter hosszú szalag formájú liturgikus ruha, ami a papi hatalom jelképe. Az ördögűzés imákból, kijelentésekből és kérésekből áll. Az ima két részből áll: az imádkozás során a pap Istenhez fohászkodik, azért, hogy a megszálottnak vélt személy szabaduljon meg ördögtől. Parancsban viszont a pap a démont szólítja fel, hogy hagyja el a megszállt testet. A rituálét egy hálaadó ima zárja. A felsoroltakon kívül az ördögűző még szenteltvizet is használhat, hogy azzal hintse be a szobát, ráteheti a kezét a megszálottnak vélt személy kezére, keresztet vethet, valamint megérintheti valamilyen jelképpel, például kereszttel a delikvenst. Az ördögűzés a katolikus egyház egyik legvitatottabb területe, és gyakran szerepel vitákban. Az indok általában az, hogy a megvizsgált személy tünetei általában pszichiátriai betegségekkel magyarázhatóak.