A maja történelem meghökkentő titkai

A maja civilizáció az emberi történelem egyik legnagyobb titkát hagyta maga után. Nem tudjuk, honnan jöttek, miért építették emlékműveiket, és végül miért hagyták el csodálatos városaikat. Mintegy ezerötszáz éven át virágzott birodalmuk Közép-Amerika barátságtalan tájain, hatalmas piramisokat és pompás palotákat hagyva a bámuló utókorra. Úgy tűnik, minden előzmény nélkül léptek elő az idők homályából, hogy azután kultúrájuk ugyanilyen rejtélyes módon örökre eltűnjön a szemünk elől...

A majákat övező rejtélyek egyike éppen a „maja" szó eredete. Nem tudjuk ugyanis, hogy mit jelent, hogyan született meg és miként került szókészletünkbe. Először Kolumbusz Kristóf öccse, Bartolomeó írta le, amikor bátyjának egy bennszülött vezetővel történt találkozásáról emlékezett meg, aki a „Maianak nevezett tartományból" érkezett. Alig néhány évtized múlva a spanyol hódítók már a „maja" szót használták az egész Yucatán-félszigetre, noha a hivatalos iratokban ekkor szereplő elnevezés az „u luumilcutzyetelceh" volt, ami nagyjából a pulykák és szarvasok országát jelenti. Más források szerint viszont a „maja" kifejezés eredetileg csupán egy viszonylag kis területre vonatkozott, amelynek Mayapán város lehetett a központja. De ezeken kívül még olyan feltételezések is léteznek, melyek szerint a „maja" szó az „achmaya" gúnynévből ered, melynek jelentése: erőtlen emberek.

Senki sem tudja, mikor taposta először emberi láb az Újvilág földjét. Nem tudjuk, hogy ez hol és hogyan történt, nem tudjuk, hogyan néztek ki azok az emberek, mit viseltek, hogyan beszéltek vagy miképpen gondolkodtak. Tulajdonképpen még az sem biztos, hogy az első amerikaiak valóban Ázsiából vándoroltak át - ahogyan azt a tankönyvek írják - körülbelül 12-15 ezer évvel ezelőtt. Több régészeti lelet arra utal ugyanis, hogy az Újvilág első lakói akár már negyvenezer éve megérkezhettek, s az első civilizációk kiépítését is jóval hamarabb megkezdhették, mint azt ma gondoljuk. Az viszont biztos, hogy éppen a későbbi maja birodalom területe, az úgynevezett Mezoamerika térsége - amely Mexikó és Közép-Amerika egy részét foglalja magában - egyike volt a Föld legelső olyan helyeinek, ahol földművelésbe kezdtek őseink. Arrafelé ugyanis több mint tízezer éves háziasított burgonya és kukorica nyomaira bukkantak, ami már letelepedett népességre utal. Ráadásul minden nagyon hirtelen történt; az ott lakók korábbi próbálkozások nélkül egyszer csak fejlett öntözéses gazdálkodást kezdtek folytatni. Hosszú csatornákat építettek az alföldeken, míg a magas hegyoldalakba olyan sziklateraszokat vájtak, amelyekre több száz méterrel lejjebbről hordták föl a termőtalajt Ez a fajta termelés pedig már nem egymástól független, szétszórt településekre utal, hanem szervezett civilizációra. Ám hogy ez a civilizáció pontosan mikor született meg, azt még ma sem tudjuk. Edwin Shook régész például így fogalmazta meg a problémát: „Keressük a maja civilizáció kezdetét. Egy kultúra kezdete olyan pillanat, amelyet régészetileg általában könnyen meg lehet állapítani, mert egy társadalom ekkor tér át a letelepedett életmódra, ekkor kezd földet művelni, és építészete is fejlődésnek indul. Itt azonban ezeket a jellegzetességeket, ezek kialakulásának kezdetét nem találtuk meg." 1936-ban például a Camagie Intézet folytatott ásatásokat Kaminaljuyúban, melyről addig úgy tudták, hogy a térség egyik legrégebbi települése, ezért a régészek egy kezdedeges kultúra nyomait keresték. Csakhogy várakozásaikkal ellentétben mégis monumentális épületekre és olyan vésett feliratokra bukkantak, amelyek már fejlett írásbeliségre utaltak. Vagyis annak ellenére, hogy Kaminaljuyú az egyik legősibb település a Yucatán-félszigeten, a maja civilizáció mégsem itt alakult ki.