Égi kísérőnk a Hold!

Égi kísérőnknek évezredek óta különös figyelmet szentelnek a mítoszok és a legendák, ami nem csoda, hiszen a Hold nélkül el­képzelhetetlen volna a földi élet. Az emberi szervezetre gyakorolt fizikai és mentális hatásán túl gravitációs vonzása alakítja az ár­apályjelenséget, amiből kiindulva néhány kutató feltételezi, hogy a Hold befolyásolhatja akár az élettelen természetet is. No meg persze az élőlények viselkedését, hiszen ezek testének 90 százalé­ka szintén víz. Belegondolni is rossz, hogy mi történne a világ­gal, ha a Holdat valamilyen katasztrófa érné. Márpedig ez egyál­talán nem lehetetlen, hiszen többször is előfordult már ilyesmi.

Ha egy langyos nyári éjszakán felpillantunk a barátságosan mosolygó Holdra, aligha jut eszünkbe, hogy mennyi mindent is köszönhetünk ennek az égitestnek, vagy hogy mennyi veszélyt rejt magában - kozmikus méretekben - igen közelinek számító társasága. Képletesen szólva azt is mondhatnánk, hogy a Hold egyetlen kézmozdulatával eltörölhetné a földi életet, tekintet nélkül az emberiségre, vagy az állat- és növényvilágra. Ha csak egy kicsit is kisebb vagy nagyobb lenne a tömege, vagy kissé közelebb vagy távolabb keringene tőlünk, az alapvető változásokat idézne elő életkörülményeinkben. Például a tengeri dagály magassága nagyban függ a két bolygó távolságától: a fele olyan közel lévő Hold például nyolcszor olyan magas dagályokat keltene, elpusztítva ezzel akár olyan hatalmas tengerparti városokat is, mint mondjuk New York.

Mivel kísérőnk folyamatosan távolodik, a múltban közelebb volt, s a maihoz képest igen magas, akár százszor akkora dagályok sok kilométerre behatoltak a szárazföldekre. Mielőtt az apály megkezdődött, sok ásványi anyagot magukba oldottak, s azt azután visszahurcolták az óceánba, ahol azután a tenger további ritmikus mozgása jól elkeverte azokat a szén-dioxidban dús vízzel. így keletkezhetett az úgynevezett ősleves, amiben azután kifejlődhetett az élet A magas dagályhullámoknak köszönhetően a tengerpartok széles sávja került   rendszeresen  víz alá. A szárazföldi élet pedig ebben a zónában vetettemeg először a lábát. A tengeri növények lassan hozzászoktak, hogy a nap egy részében szárazon vannak, egyre jobban alkalmazkodtak ehhez a körülményhez, míg végül az élet benépesítette a szárazföldet.

Több kutató szerint annak, hogy valaha közelebb volt a Hold a Földhöz az emberiség mítoszkincsében is nyoma maradt. Úgy vélik, a közeli Hold vonzása gyengítette a Földön ható gravitációs erőt, aminek következtében nagyobbranőttek az élőlények. Ekkor éltek bolygónkon a legendákban megörökített óriások és a hatalmas dinoszauruszok, amelyek sárkányokként szerepelnek az Ősi történetekben. E tetszetős elméletnek azonban ellentmondanak a csillagászok, akik azt állítják, hogy a Hold akkor járt közel a Földhöz, amikor még sem emberek, sem dinoszauruszok nem éltek bolygónkon.

Tények és talányok

A Hold keletkezésével kapcsolatos elméletek egyike sem magyarázza meg az alábbi anomáliákat, melyeket a csillagászok viszont előszeretettel hagynak figyelmen kívül: - A meteor-becsapódások okozta felszíni kráterek nagy átmérőik ellenére feltűnően sekélyek. A Hold esetében úgy tűnik, mintha vékony, sziklákkal és porral bontott felszíne alatt valami nagyon kemény anyag húzódna, amely megakadályozza, hogy a meteorok mélyebbre hatoljanak. - A Hold mozgása ellentmond a fizika törvényeinek, egy égitest ugyanis csak abban az esetben viselkedhet így, amennyiben a belseje üreges. - A felszín kőzetei között 15 milliárd éveset is találtak, holott maga a Naprendszer elvileg nem idősebb 5 milliárd évnél.