Unokáink Vízöntőnemzedék lesznek?

Manapság már senki sem ütközik meg azon, ha valaki agykontrollozik, meditál, vagy jógázik, noha 400 évvel ezelőtt ugyanezért még máglya járt volna. De hogy jutottunk idáig, és hova vezet mindez? Lehet, hogy unokáink már tényleg egy igazi Vízöntőnemzedék lesznek, akik számára a tudomány és a vallás azt jelenti majd, amit ma még úgy hívnak: ezotéria?

Látványos „őrségváltás" zajlik előttünk: a spirituális világkép egyre népszerűbb, míg riválisai - az egyházak és a hivatalos tudomány - megállíthatatlanul gyengülnek. A jelenséggel bárki szembesülhet, ehhez nem kell szakértőnek lenni. Elég, ha az ember elmegy például egy akadémiai székfoglalóra, és megszámolja, hányan ülnek a széksorokban - ezután pedig benyit egy ezoterikus fesztiválra, és ott is megszámolja a résztvevőket. A különbség óriási. A „mainstream" tudósok képtelenek áttömi a szakma falait, és megszólítani az érdeklődő közönséget. Kivételt csak azok képeznek, akiknek sikerült ismeretterjesztő médiasztárokká válniuk, mint például Dávid Attenborough-nak vagy Stephen Hawkingnak. Ám az ilyen tudósok száma elenyésző: kollégáik többsége megmarad saját elefántcsont-tornyában, s onnét néz le a laikusok tömegére. Csakhogy az emberek tudásra vágynak. Tudásra - nem pedig bekövült dogmákra, lejárt elméletekre, melyeket csak a tekintélyelv tart még életben. Mivel azonban ebben sem a tudomány, sem az egyházak többsége nem partner, nem csoda, ha sokkal szívesebben ülnek be egy ezoterikus fesztiválra, ahol pont ezt az igényüket elégítik ki. így keletkezik az ottani nézőtéren zsúfolódó tömeg™

Egy új Római Birodalom végnapjait éljük?

Az ezotéria ellenfeleinek így nem marad más, mint a fanyalgás: hogy lehet ennyi hiszékeny, ostoba ember, aki képes bedőlni ezeknek a sarlatánoknak, és felnőtt létére komolyan venni gyermeteg hókuszpókuszaikat? Persze savanyú a szőlő, hiszen a pfújolás mögött valójában ez áll: vajon az ezoterikusok miért tudnak közel férkőzni az emberek szívéhez, és mi miért nem tudunk. Az emberek általában akkor fordulnak a misztikához, ha a hivatalos ideológiából kiábrándultak. Az ezotéria népszerűsége világosan jelzi: az épp uralkodó világkép teljes csődöt mondott. A történészek is úgy vélik, adott közösségben a mágia, okkultizmus térnyerése mindig válságtünet: mutatja, hogy az illető társadalom megrendült és hamarosan össze fog omlani. Közhely, de ezért is vonható párhuzam a hanyatló Római Birodalom és napjaink nyugati civilizációja között. Ahogy most, akkor és ott is futótűzként terjedtek a misztikus szekták, misztériumvallások, beavatási kultuszok, míg az állami vallási ceremóniákra mondhatni lasszóval kellett résztvevőket fogni... A napjainkban zajló spirituális forradalom is sokat merített ezekből az egykori mozgalmakból, melyek Róma végnapjaiban virágoztak. A földi világtól már semmi jót se lehetett remélni, így az emberek reménye a láthatatlan dimenziók felé fordult. Szájról-szájra terjedt egy jóslat egy másik világból érkező küldöttről, aki a szeretet, a béke és a tudás korszakát hozza el a Földre: „íme betelt az idő, amelyet Cumae dala jósolt, Újraszületve az évszázak roppant sora tárul, Eljön a Szűz ismét, már jön Satumus uralma, Már a magasságból küld új ivadékot a mennybolt..." (Verg. IV. ecloga)

Tudomány vagy ezotéria?

Mindenki természetesnek tartja, hogy a tudomány mereven elutasítja az ezotériát. Pedig ez csak egy újkori fejlemény: valamikor egyáltalán nem volt ez magától értetődő. Maga Platón állította: a misztika és a tudomány nem mond ellent egymásnak, hanem inkább kiegészítik egymást - márpedig öt, minden idők egyik legnagyobb polihisztor tudósát, aligha lehet „ezo-spiri-sarlatánnak" bélyegezni. Platón szerint ugyanis a tudomány ugyan szállítja a tényszerű adatokat, ám értékelni, magyarázni már nehezen tudja őket. Ebben segít a spirituális módszer, mely képes a dolgok mélyére hatolni, és meglátni a sokféle információ mögötti közös lényeget. Emellett a tudománynak muszáj megtorpannia ott, ahol véget ér a logika és az érzékszervek uralma: innentől viszont az ezotéria veszi át a stafétabotot.