A növények is lehetnek jó szülők?

Bár a növényvilágról általában az a benyomásunk, hogy sokkal passzívabb részese környezetének, mint az állatok, a növények valójában rendkívül sok eszközzel képesek alkalmazkodni az aktuális körülményekhez, és biztosítani maguk és utódaik túlélését. Akadnak például olyan kaktuszok, amelyek óriási víztartalékokat halmoznak fel a szárazabb időszakokra készülve, és vannak olyan növények, amelyek elképesztő távolságokba képesek eljuttatni utódaikat.

Egy nemrégiben publikált tanulmányból újabb érdekesség derül ki a növényekkel kapcsolatban: egyes képviselőik emberi fogalmaink szerint is rendkívül gondos szülőkként viselkednek, ami meglepő lehet annak tudatában, hogy nem rendelkeznek idegrendszerrel. A Mammillaria hernandezii nevű aprócska kaktusz Mexikó száraz régióiban él, ahol a csapadék ritka és rendszertelenül érkezik. A mindössze 3 centiméter átmérőjű kaktusz tehát váltakozva nagy szárazságokon és nedves időszakokon megy át.

A növény különlegessége, hogy magvait nem bocsátja ki, ha a környezeti körülményeket nem ítéli megfelelőnek azok túléléséhez. A magok hosszú ideig, akár egy évig is az anyanövényben maradhatnak. Egy kutatócsoport nemrégiben összevetette, hogy az ilyen hosszú ideig őrzött magok mennyiben különböznek a növény azon magvaitól, amelyek rögtön kifejlődésük után kibocsátásra kerültek. Érdekes módon a régi magok sokkal jobb túlélési esélyekkel rendelkeznek, amint önálló életbe kezdenek, mint az anyanövény által egyáltalán nem őrzött magok.

Az idősebb magvakban speciális fehérjék jelenléte mutatható ki, amelyek segítenek a belőlük kifejlődő növényt abban, hogy adaptálódjon az esős és száraz időszakok váltakozásához. Úgy tűnik, hogy az anyanövényben őrzött magok megtapasztalják a környezeti stresszt, és megtanulják elviselni azt. Így kikerülve a valóságba jóval felkészültebben vágnak bele az életbe, mint a náluk fiatalabb magvak.

A vizsgálatokból az is kiderült, hogy az ilyen sokáig őrzött magvakat csak megfelelő mennyiségű víz jelenlétében bocsátják ki a növények, ahogy azt a kutatók korábban is sejtették, ám bizonyítani mindeddig nem tudták. Érdekes módon kibocsátást követően nem kezdődik meg rögtön az új növény önálló élete: az anyanövény egy időre megosztja gyökérzetét a fiatal kaktusszal, így a fejletlen gyökerekkel rendelkező szervezet a kezdetektől megfelelő mennyiségű tápanyaghoz jut.

A növényvilág számos tagja alkalmaz hasonló taktikát, vagyis magvait csak bizonyos környezeti körülmények fennállásakor bocsátja ki. Különösen gyakoriak az ilyen fajok azokon a területeken, ahol sokszor van erdőtűz. Ilyenkor nem az eső, hanem a tűz jelenléte az, amely megindítja a magvak kibocsátási folyamatát: az ilyen magok a tűz után közvetlenül kerülnek ki magházukból, és mivel a tűz elpusztította az erőforrásokért versengő kifejlett növényeket, kiváló túlélési esélyekkel vágnak bele életükbe.

Kaktuszok életünkben

Ha nem is egy Mammillaria hernandezii lesz otthonunk kaktusza, érdemes beszerezni valamilyen kaktuszt, hiszen ha kivirágzik nekünk, az bizony csodaszép. Bár sokan nem tudják, az aloe vera is valójában egy kaktusz, nem mellesleg nagyon hasznos és kedvelt növény még a kozmetikában is. Akinek van kedve aloét gondozni, az szerezzen egyet be olyan termelőtől, amelyik kaktuszokkal szaporításával foglalkozik. De szintén népszerű kaktusz a karácsonyi kaktusz, aminek szép piros vagy sötét rószaszín színű virágai vannak. Ha jól gondozzuk, akkor már novemberben kivirágzik.