A tulipán sokak kedvence

A tulipán a liliomfélék családjának egy nemzetsége. Mintegy 100 faj és több ezer nemesített fajta tartozik ide. A tulipán neve a fárszi (perzsa) „toliban” szóból származik, mivel alakja hasonlít az iszlám világban használt fejfedőre, a turbánra. Régies magyar neve: tulipánt.

A tulipán fajok nagy része Közép-Ázsiában található meg vadon, de őshonosak Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Távol-Keleten és Európában is. Ezeken a vidékeken összesen 125 vad faját ismerjük. Feltehetően a Tien-san és a Pamír-Altaj környékén kezdték el termeszteni, ott, ahol 1000 km sugarú körben 51 faja él. Európában is találunk őshonos tulipánfajokat. A Kárpát-medencében négy fajuk él vadon, közülük legismertebb a bánsági flóratartományban a Kazán-szorosban és a Vaskapu-szorosban élő, 40-50 cm magas áprilisban nyíló magyar tulipán (sárga tulipán, Tulipa hungarica Borbás). Kr. u. ezer körül már írásos feljegyzések említik. A későbbi időkben a törökök tenyésztették ki a legszebb tulipánokat. I. Szulejmán uralkodása alatt, 1494-1566, már kísérleteztek is vele, és számos változatát kifejlesztették. A 16. sz. idején a törökök a Kárpát-medence nagy részét elfoglalták, ekkor ismerték meg az európaiak ezt a növényt. A bécsi udvar megbízásából az isztambuli nagykövet Augerius Gislenius Busbequis beszerzett hagymákat Törökországból, amit aztán a Carolus Clusiusnak, a kor neves botanikusának ajándékozott. Valószínűleg Busbequistől származik a tulipán név is, a virág turbán alakjára utal. Perzsa nyelven a turbán neve dulbend. A tulipán török neve lale, ami az Allah szó anagrammája. Busbequis honosította meg a tulipánt Hollandiában, amikor 1593-ban a leideni egyetem professzora lett, tulipánokat ültetett a kertjében. A tulipántermesztés hamarosan hatalmas üzletággá nőtt a Németalföldön, ezt később „tulpomániának” nevezték el. 1629-ben már ezer fajtát jegyeztek. Az értékesebb virághagymák valóságos vagyonokat értek. Egyetlen ritka alakú és különleges színű virág hagymájáért – mai pénzben – akár hatszázezer forintot is megadtak. A „tulipánőrület” időszaka 1633-1637-ig tartott, ennek végén a spekulációs piac összeomlott. A hagymák ára hirtelen a töredékére csökkent, és nagyon sok család vesztette el erre alapozott vagyonát. Magyarországon a 16. század óta termesztik. Mára mintegy 3-4000 különböző termetű és virágú fajtája létezik. A virág a kék szín kivételével bármilyen színű és változatos mintájú lehet, még sötét ibolya és zöld színű fajtája is létezik.

Tobozszerű hagymájának oldalán húzódik meg a jövő évi kisebb tartalék vagy fiókhagyma, és pikkelyei alatt további apró rügyhagymák rejtőznek. A hagymát elszáradt, barnás buroklevelek fedik. A hagymából 2-6 széles, sima, húsos, megnyúlt, elliptikus vagy hosszúkás, lapos vagy középen csatornás levél közül tőkocsányon emelkedik ki egyetlen (ritkán 4-5) virága. A hat, harangként összeboruló lepellevél piros vagy sárga, ritkábban ibolyás, rózsaszín vagy fehér; a tövükön általában sötétebb folttal. Közülük a külső három néha keskenyebb és hegyesebb, mint a belsők. Hat porzója van, a felső állású termő három termőlevélből állt össze. Toktermése többmagvú. Elsősorban a sziklás, köves, vagy alacsonyfüvű száraz gyepekben nő; főleg a hegyvidékeken. Minden fajta tavasszal virágzik. Virága 10-11 óra körül nyílik.