Virágok vízellátása télen-nyáron

Víz nélkül nincs élet. Ez tölti ki a növények leveleit és szárát és ez szállítja a talaj létfontosságú ásványait és tápanyagait a növény testében. A növény a légzéssel vizet veszít, főleg nagy melegben és száraz levegőn. A száraz levegőben fokozódik a párologtatás, ezért fontos a növények környezetét minél párásabbá tenni.

Jó, ha tudjuk, hogy a napraforgó levelei a forróságban épp annyi vizet párologtatnak, mint egy ember, vagy hogy a nyírfa hűtőrendszere egy nyári napon több száz liter vizet vesz fel a talajból.

Többnyire az a legjobb megoldás, ha alapos öntözés után a földet hagyjuk kissé kiszáradni, mielőtt ismét vizet adnánk a növénynek. Ha a virágföld állandóan nedves, kiszorul belőle a levegő, és a gyökerek normális működése leállhat. Nincs olyan aranyszabály, ami kimondaná, mennyi vizet adjunk egy növénynek, és milyen gyakran. A növények egyedi igénye fajtól, mérettől, a tartóedény nagyságától, a levegő páratartalmától és az évszaktól függ. A szobanövényeket gyakrabban öli meg a túlöntözés, mint bármi más. Ha egészséges növényeket akarunk, meg kell tanulnunk felismerni, mikor van szükségük vízre és mikor nincs.

Edény és virágföld

A locsolás során három fontos dologról nem szabad megfeledkeznünk: a tartóedény típusáról, a virágföld jellegéről és a víz jellemzőiről. A tartóedény készülhet cserépből, műanyagból, mázas kerámiából vagy hungarocellből. A víz a közönséges, mázatlan cserépből sokkal gyorsabban párolog, mint a többi típusból, az ilyen tartóedényben élő növény több vizet igényel. A kitűnő vízáteresztő közeget igénylő növények földjébe durva homokot vagy perlitet kevernek. Az ilyen közegből gyorsabban szökik a víz, mint a más jellegű virágföld - földkeverékekből. Öntözéshez a lágy víz vagy az esővíz az ideális. A klóros vizet egy edényben hagyjuk állni egy éjszakán át, hogy klórtartalma elpárologjon. Kemény vízű környékeken használjunk forralt, lehűtött vizet.

Mikor locsoljunk?

Nyomjuk az ujjunkat, úgy 2,5 cm mélyen a növény földjébe. Ha ujjunk vége száraz marad, öntözni kell. Állandóan nedves közeget igénylő növényeknél elég a föld felszínét szemmel tartani, ha száraz, poros, már vehetjük is elő a kannát.

Locsolás felülről

Akkor hasznos, ha tudni akarjuk, mennyi vizet adtunk a növénynek. A vizet öntsük közvetlenül a földre, és a cserepet a karimájáig töltsük fel. Télen hagyjuk abba a locsolást, mikor alul kezd kifolyni a víz. A növények 30 percnél tovább soha ne álljanak a vízben.

Locsolás alulról

Ez a jó megoldás, ha igazán jól át akarjuk áztatni a növény földjét, bár kissé időigényes. Tegyük a növényt egy mély vízzel teli edénybe, és hagyjuk állni, míg a föld felszíne csillogni nem kezd. Hagyjuk, hogy a felesleges víz kifolyjon, majd a növényt tegyük vissza a helyére. Ideális módszer azoknál a növényeknél, amelyek nem tűrik levelükön a vizet.

Ha elutazunk…

A növények életében a víz a legfontosabb tényező. Ha úgy utazunk el nyáron, hogy előtte nem gondoskodunk kedvenceink vízellátásáról, hazaérve a teljes pusztulás képe fogadhat. A növényeknek akkor is szükségük van rendszeres öntözésre, főleg nyáron, ha nincs, aki meglocsolja őket. Az alábbiakban tanácsokkal szolgálunk arra az esetre, ha nincs olyan barát vagy szomszéd, aki gondoskodna növényeinkről. A műanyag cserepek vízellátását kapilláris alátéttel oldhatjuk meg. Engedjük tele a mosogatót, és rakjuk mellé az alátétet, úgy hogy az egyik vége belelógjon a vízbe, majd tegyük rá a cserepeket. Kevésbé vízigényes növényeinket tegyük nedves tőzeggel feltöltött nagyobb edénybe, például lavórba. Ha lehet, az edényt tegyük ki a szabadba, árnyékos helyre. Értékes növényekhez használjunk öntöző cserepet. Ez a növény alján lévő víztartályba vezeti a vizet.