Szereted a természetes aranyvesszőt?

Az aranyvessző hazánkban tipikusan olyan növény, amely úgymond vadon, a természetben terem. Sokak szerint pont ezért különleges ez a virág, hiszen a minden egyes jellemzője tükrözi a szabadságot, a természetet, a határok nélküli létet. Kíváncsi vagy, hogy miért is különleges is ez a növény? Cikkünkből megtudhatod!

Egy tipikus nyári virág

„Évelő növény, gyökértörzse ferde, szára 50-100 cm magas, rendszerint nem ágazik el, csúcsán sárga, fészkes virágzatokkal. Az alsó levelek tojásdadok, fűrészes élűek, a felsők keskenyebbek, lándzsásak, rendszerint épszélűek. Júniustól szeptemberig virágzik. Erdőkben, erdők szélén, erdővágásokban, bokros helyeken, különösen a hegyvidéken terem. A kisebb termetű, főleg a Kárpátokban előforduló subsp. alpestris (W. et K.) Rchb. gyengébb hatású.

Virágzó leveles ágait - minél kevesebb vastag szárrésszel - (Solidaginis virgaureae herba, Virgaureae herba), júliusban, augusztusban gyűjtik. Flavonoidokat (1,5%; főleg rutin, kvercetin, izokvercetin, kempferol, asztragalin), továbbá illóolajat (0,1-05%, ebben cikloklorenon), aromásgyűrűs vegyületeket (benzil-dimetoxi-benzoesav, lejokarpozid és virgaureozid nevű glikozidok), és teakészítésre felhasznált triterpénvázas szaponinokat (1,5-2,5%, ezek a poligalasav észterei és az oleánolsav glikozidjai) tartalmaznak.- írja róla a gyogynovenyek.com oldal

Ahogyan fentebb olvashatod, ez a növény akár 1 méteresre is megnőhet, függően az adott körülményektől.

Folyóvizek mentén megtalálhatod

„A nálunk főleg folyóvizek mentén terjedő, két észak-amerikai jövevényfaj, a kései istápfű (Solidago gigantea Ait., syn. S. serotina Ait.) és a kanadai istápfű (S. canadensis L.) nagy termetűek, későn, a nyár vége felé virágzó növények (ez utóbbi szára szőrözött), mindkettőt dísznövényként is termesztik. Helyenként - nemcsak folyók mentén - tömegesen jelenik meg, "mimóza" néven is ismerik. Magyarországon a későnyári, virágpor okozta allergiás szénanátha (pollenosis) gyakori okozója. A hazánkban honos, védelemre szoruló aranyvesszőhöz hasonlóan, e két meghonosodott istápfű faj földfeletti részei (Solidaginis herba, Solidaginis giganteae herba) szintén kb. 1,5% flavonoidot (kempferol, ramnetin, izoramnetin, kvercetin, izokvercetin, asztragalin), szaponinokat (az oleánolsav és a bajogenin glikozidjai), illóolajat és nyálka anyagokat tartalmaznak, de hiányzik belőlük a lejokarpozid és a virgaureozid. A nyálka (összetételében kb. 25% galaktóz, 20 % ramnóz, 15% arabinóz, 4-5% xilóz és fukóz, 2% mannóz, és 20-22%-nyi uronsav) serkenti a szervezet védettségét biztosító immunrendszer sejtes elemeinek működését (immunstimuláns hatás).

Vizelethajtó (diureticum, salureticum) hatásúak. Vesekőbetegségben (nephrolithiasis) vízlökésként, továbbá húgyhólyaggyulladásban (cystitis), vesemedence-gyulladásban (pyelitis), esetenként vesegyulladásban is (nephritis, n. glomerulosa, n. interstitialis) javallt, ez utóbbi esetben a kamilla (Matricaria chamomilla) virágzataival együtt használják. Javallt továbbá magas vérnyomásos betegeknek (bypertensio) kiegészítő kezeléseként, az előírt gyógynövények, főleg a fekete ribiszke (Ribes nigrum) vagy különböző gyógyszerek hatásának fokozására, kísérletesen bizonyított nyugtató (sedativ) tulajdonságai miatt is. A flavonoidok egy része, valamint a lejokarpozid gyulladáscsökkentő (antiphlogistikus) tulajdonságokkal is rendelkezik. Forrázatot 1-2 kávéskanálnyi (2-4 gramm) finomra aprított drogból készítünk, az adag aznap 3-4-szer ismételhető úgy, hogy a teakészítéshez felhasznált drog ne haladja meg a napi 10-12 grammot. Vízlökéses vízhajtóként viszont 15 grammból másfél liter vízzel készítünk forrázatot, éhgyomorra - fél órán belül - az egész mennyiséget elfogyasztják.”- írja a gyogynovenyek.com oldal

Gyógynövény? Naná! Hazánkban sajnos kevésbé ismert, így napjainkban már még a népgyógyászatban is ritka a felhasználása.

Forrás: gyogynovenyek.com

Képek: szeressunk.network.hu, tankonyvtar.hu