A vanília is egy orchidea

A vanília imádni való növény. Illata és aromája jellegzetes. Megtalálható élelmiszerekben, fűszerezzük vele a krémeket, süteményeket, sőt mi több, vanília található megannyi parfüm illatjegyei között is. Azonban ennél többet nem biztos, hogy tudunk magáról a vaníliáról. Pedig érdemes volna…

Kevesen tudják, hogy a konyhában használt és nálunk is kedvelt különleges fűszernövény az orchideák családjába, azon belül is a vanilla fajhoz tartozik. A vanília, mint a többi orchidea faj az őserdők mélyén, a párás és meleg, azaz a trópusi klímán őshonos.

Az aztékok már több ezer évvel ezelőtt is ismerték és használták a növény termését, pl. kedvenc italuk a csokoládé édesítésére. A vanília egy kúszó őserdei faj, amely léggyökereivel megkapaszkodik a fákon, és a nedvességet a levegőből nyeri, amelyet szintén a léggyökereken keresztül vesz fel. A tűző napot nem kedveli, inkább az árnyékos sötétebb helyeket keresi, de ha túl sötét van a virágzás csökken. A vanília növénynek igen nehéz lenne az ideális körülményt nálunk megteremteni, hiszen kb. 60 % árnyékra van szüksége, gazdag szerves talajra, vagy kb. 90 %.-os páratartalomra, és évi 2500 mm csapadékra. A csapadékot kb. 40-60 naponként kell egyenletesen megkapnia, nélküle a virágzás elmarad. A növekedéshez és fejlődéshez 20-25 C fok az ideális ennél melegebb helyen a növény elpusztul. Az orchideák közül is az egyik legérzékenyebb faj, épp ezért a termesztésére alkalmas hely is igen korlátozott. Így már érthető miért kerül ilyen sokba a vanília rúdja.

Bár a vanília nemzettségnek is több száz tagja van, ebből mindössze 30 olyan faj található, amelyet fűszerként tudunk felhasználni. Ezek közül az általunk is ismert növény a vanília planifolia, amelynek termését édesítésre használunk fel. Származási helye a mexikói őserdő, de az óta több őserdőben is megtalálható a növény. Sikeresen termesztik a növényt Madagaszkáron Bourbon-szigeteken, a Csendes-óceán szigetvilágában, és Brazíliában is. 2005-ben kb. 39 ezer hektáron termesztettek már vaníliát, az elmúlt években a kereslet egyre nőtt, így már több mint 7000 tonnát termeltek.

Ma már tudatosan ültetik a növény egyes fajtáit az őserdők területén, van ahol a helyi őslakosok, és van, ahol már modern eszközökkel végzik a termesztés folyamatait. A helyi őslakosok nem avatkoznak be a természet munkájába, ők csak leszedik a termést, de ahol már modern módszerekkel termesztik a növényt ott póznákra futtatják fel az indákat, kézzel porozzák be a virágokat, és minden apró részletet felügyelnek, hiszen a vanília halványsárga virága mindössze 1 napig nyílik. A sárgászöld színű, fürtökben növő rudak nagyon lassan fejlődnek, teljes beérésükhöz 6-9 hónap szükséges. Amikor a termések szedésre érettek, begyűjtik őket, de ekkor a vaníliarúd még egyáltalán nem olyan, amilyennek mi ismerjük. A további feldolgozás célja az, hogy a termésben lévő aromaanyagok - közülük talán legismertebb a vanillin - átalakításával és feldúsításával különleges ízű terméket hozzanak létre.

A mi általunk ismert vaníliát, először leszedik az indákról, majd 65 C fokos hőkezelésnek vetik alá, ezután szárítják, amíg a nedvesség tartalma kb. a 30% -ra csökken. Ha ez készen van, egy speciális aromatartó dobozba teszik, és mint a jó bort érlelik a fűszernövényt. Az általunk is jól ismert édes íz és aroma csak azután alakul ki. A világ vaníliatermésének a 35% Európa vásárolja meg. A vanília folyamatosan jelen van életünkbe, szinte minden nap találkozunk vele, süteménybe, italba, de most már azt is tudjuk milyen hosszú utat tett meg a növény az őserdő mélyéről a mi konyhánkba. Bár mi itthon a borsos ár miatt legtöbbször csak a vaníliás cukrot használjuk fel, a világ számos pontján igen nagy becsben tartják a termést. Sok nagyobb szállodában és étteremben szakértők választják ki a legjobb termést épp úgy, ahogy a jó bort vagy jó sajtot válogatják. A mi általunk is ismert édes aromát, nem a héj, hanem az alatta található piciny magok sokasága adja. Épp ezért kell ezt a részt egy késsel kikaparni, és így adni az ételhez. A megmaradt héjat pedig felhasználhatjuk cukor ízesítésére.

Forrás: Kertvarázs Magazin

Képek: divany.hu, ganondagan.org