Sokunk által kedvelt vízi virágok…

Tény és való, hogy nem mindenki látott még élőben mocárciprust vagy indiai lótuszt, de aki igen, annak garantáltan nagyon tetszettek és lenyűgözően szépnek tartották ezeket a vízi növényeket.

Ahhoz, hogy jobban megismerhessük ezeket a növényeket, érdemes róluk kicsit bővebben is beszélni. A virgininai mocárciprus, vagy a Taxodium distichum  egy, az USA délnyugati területén honos lombhullató nyitvatermő fa. Természetes élőhelyén folyók menti állandó vagy időszakosan elárasztott lapályokon, mocsaras területeken találkozhatunk vele. A növény testfelépítésével is alkalmazkodott a víztelített talaj okozta kedvezőtlen termőhelyi viszonyokhoz. Törzsének alapja kúposan duzzadt, gyökérrészein pedig a felszín fölé emelkedő légzőgyökerek fejlődnek. Ezek a függőleges kúpos kinövések, az ún. „légzőgyökér-babák” biztosítják a növény számára a gyökérlégzést. Tűlevelei laposak, lágy tapintásúak, ősszel rozsdavörösre színeződnek és lehullanak. Egylaki növény. Porzós virágai füzérvirágzatokban nyílnak, a termősek a vesszőkön ülnek és belőlük 2-3 cm átmérőjű, kerek vagy tojásdad, gyantacseppes tobozok fejlődnek. Tobozai késő ősszel darabokra hullanak.

A szegedi Füvészkert tavában található Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiai lótusz állománya. 1932-ben egyik gyűjtőútja során Győrffy István talált rá a növényre az óföldeáki Návay-kastély parkjában. Az ott található tóból származtak az első füvészkerti tövek, melyeket lovaskocsin szállítottak a Füvészkertbe. Betelepítése óta a növény folyamatosan jelen van a tóban, mára a tó vízfelületének több mint a felét birtokolja. A növény első levelei már májusban megmutatkoznak a víz felszínén, igazi szépségét azonban július-augusztus folyamán mutatja. Ekkor a tavat zöld levélszőnyeg és a belőle kiemelkedő rózsaszín virágok tömkelege borítja. 2008 óta minden évben a növény csúcs virágázásához kapcsolódva rendezzük meg a Lótusz napokat. A két napos rendezvényen az indiai lótuszt, távol-keleti növényeket és kultúrát népszerűsítjük. A növény levelei magasan a víz felszíne fölött állnak, pajzs alakúak, kékeszöld színűek. Pompás megjelenésű virágai hosszú kocsányukkal a levelek fölé emelkednek, illatosak. Virágaik rovarmegporzásúak. A Szegedi Füvészkert tavában látható sötét rózsaszínű virágok mellett fehér változata is létezik a növénynek. A szirmok a beporzást követően lehullanak, majd a termőtáji rész a virág tengellyel együtt elfásodik, a zuhanyrózsához válik hasonlóvá. A zuhanyrózsa lukacsaiban egyesével ülnek a makktermések. A lótusz magjai nagyon ellenállóak, akár 1000 évig is megőrzik csírázóképességüket. A növény rhizómájával (föld alatti szár) kapaszkodik a talajba. Ennek segítségével tud áttelelni, tavasszal megújulni és vegetatívan tovább szaporodni. Az indiai lótusz Ázsia mérsékelt égövi területének déli-, délkeleti vidékén őshonos. Napjainkban széles körben hatalmas vízi ültetvényeken termesztik. Dísz- táplálék és gyógynövényként is jelentős.

Forrás: a szegedi Füvészkert tájékoztató brossúrája

Képek: chewvalleytrees.co.uk, kerteszetszolnok.eu