Érdekes élősködő és kúszó növények
hirdetés
A legtöbb növény önálló életet él, de néhányan létfenntartásukhoz táplálékért vagy támasztékért másokra szorulnak. A kúszónövények csak a fény elérésére használják gazdanövényüket, az élősködők viszont valósággal rabszolgájukká teszik, mind támasztószöveteit, mind tápanyagait bitorolják. A növények túlnyomó többsége - nem számítva a primitív formákat - maga állítja elő táplálékát, és külső támaszra sincs szüksége.
Az élősködők viszont más növények tápanyagait orozzák el, a felfutó szárú kúszónövények pedig segítséget igényelnek, hogy éltető napfényhez jussanak. A maga módján mindkét csoport ahhoz alkalmazkodott, hogy kiaknázza a más növényfajok kínálta lehetőségeket.
hirdetés
A magasabbrendű, virágos növények körében ritkák a paraziták. Az egyik legismertebb közülük a lombos fákon és a fenyőféléken látható fagyöngy. Sok élősködő klorofill híján csakis a gazda növénytől szerzett tápanyagokon tud megélni. Ilyenek például az arankafélék (Cuscuta) közé tartozó fajok. Mások, így a fagyöngyök viszont zöld leveleikkel maguk is képesek táplálékkészítésre.
A fagyöngy és más félélősködők általában i nem tesznek nagy kárt a gazdanövényben, az arankához hasonló teljes élősködők azonban minden táplálékukat belőle nyerik, ezért gyakran teljesen tönkreteszik.
Az élősködő növényeknek sajátos szívószerveik, hausztóriumaik vannak, velük veszik fel a tápanyagokat, ezek mintegy horgonyként működnek, majd belenőnek a gazdanövény szállítószöveteibe, megcsapolják a fa- és háncsedényeket, hogy a bennük szállított vizet, valamint tápanyagokat kisajátítsák.
A valódi élősködők szervei általában egészen leegyszerűsödnek: a gyökérparazitáknak esetleg a virágok megjelenéséig nincs is föld feletti részük, a szárparaziták levelei pedig rendszerint pikkelyekké zsugorodnak a gyönge, vékony szárakon. Legfontosabb látható szerveik a virágok, mivel az eredményes magtermelés és -terjesztés az egynyári fajok - ilyen az aranka is - számára létfontosságú.
Arankák
Az aranka csírázás után egy kis ideig önálló, de ha a magonc nem tud valamilyen gazdanövény köré csavarodni, hamarosan elszárad. Segíti a megmaradását, hogy a növény magvai csak tavasz végén csíráznak ki, a szóba jöhető gazdanövények ekkorra már hajtást nevelnek.
Mihelyt az aranka alkalmas gazdára akad, rátekeredik a szárára, hogy hausztóriumai belemélyedhessenek. Áthatol a bőrszöveten, és szívni kezdi a vizet meg a benne oldott tápanyagokat. Mihelyt jól megkapaszkodott a gazdanövényen, teljesen elszakad a talajtól, és ettől kezdve csak a gazdanövényből él.
Gyökér élősködök
Nem minden élősködő kötődik hajtásokhoz. Az erdei aljnövényzetben, cserjésekben gyakran bújnak meg a szádorgók vagy vajvirágok (Orobancbe) és a vicsorgók (Latbraea). Ezek főként fák, bokrok gyökerein élősködnek. Egyetlen látható részük a virágzat, amelynek át kell törnie a talaj felszínét, hogy kifejlődhessen.
A botanikusok megfigyelései szerint ezek a gyökérparaziták csak akkor csíráznak ki, ha megfelelő gazdanövény közelébe kerülnek. Ez a közelség lehetővé teszi, hogy a magonc gyökerei gyorsan behatoljanak a gazdába. A világ legnagyobb - olykor egyméteres átmérőt is elérő! - virágait egy trópusi gyökérélősködő, a Rafflesia arnoldii hozza. Érdekes, hogy átható bűzt áraszt, így vonzza magához a beporzását végző döglegyeket. Ez. A gyökérparazita a virágzásig láthatatlan, mert egész teste - gyökere, szára, levele - gombafonálszerű vékony, színtelen szövedékké egyszerűsödött, amely a gazdanövény szöveteit járja át.
Sok élősködő növény egy-egy meghatározott gazdához ragaszkodik. A sárga fagyöngy kedvelt gazdanövénye a tölgy, a fehér fagyöngyé az alma-, a nyárfa, a luc- és erdeifenyő, valamint a galagonya, de kialakultak olyan tenyészvonalai is, amelyek egyetlen fajhoz alkalmazkodtak. Ha tehát például almafán akarunk fagyöngyöt termeszteni, a nyárfáról vett szaporítóanyag nem válik be.
A közönséges aranka (Cuscuta europaea) rendszerint csalánon (Urtica dioica) és komlón (Humulus fajok) telepszik meg, csak ritkán található meg más növényeken. A kakukkfűfojtó aranka (Cuscuta epithymum) Nagy-Britanniában a sünzanót (Ulex) és a csarab (Calluna) nemzetség fajait károsítja, míg idehaza különféle füveken élősködik. {A sünzanót Magyarországon nem honos, a csarab pedig meglehetősen ritka növény.)
Kiváltképp válogatósak a szidorgók: mintegy tíz fajuk kizárólag fészekvirágzatúakon (Compositae) élősködik. A homoki szádorgó (Orobancbe arenaria) például csak ürömfajokon él, főként a fekete ürmöt (Artemisia vulgáris) és a mezei ürmöt (Artemisia campestris) kedveli gazdanövényként. A galajfojtó szádorgó (Orobancbe vulgáris) egyedül a galajfélék élősködője, a fehér szádorgó (Orobancbe alba) pedig csakis bizonyos ajakosokon, főleg kakukkfüvön él meg. A dohányfojtó szádorgó (Orobancbe rumosa) a kender- és dohányállományokban okoz nagy kárt.
A vicsorgók, például a kónya vicsorgó (Latbraea squamaria) kevésbé igényes, nálunk főként az éger gyökerén telepszik meg, de előfordul a mogyoróbokron is, Nagy-Britanniában pedig szilfán, juharon található meg.
Az élősködő növények zömének nincs különösebb haszna, kereskedelmi forgalomba csak a fagyöngy kerül, karácsony táján népszerű növény. Némely teljes élősködő súlyos károkat okoz a mezőgazdaságban, a gazdák igyekeznek is kiirtani földjeikről az arankát és társait.