Hogy mi? Drog a dióból?

A diófát mindenki ismeri, viszont azt már csak nagyon kevesen, hogy mi mindenre is fel lehet használni a termését, leveleit. Igen, a cím nem félreérthető, drogot is készítenek belőle, nem is akármilyet!

Akár még gyógynövény is!

„A balkáni eredetű közönséges dió a diófafélék (Juglandaceae) család tagja, a közismert gyümölcséért termesztett, impozáns méretű, akár 20 m magasra is megnövő fa. Könnyen felismerhető a sima, világos kérgéről és a levélszáron ülő 5-9 nagy méretű leveléről. Hímvirága barka, nővirága a levél hónaljában nő. Gyümölcsét, a diót zöld burok veszi körül. A mérsékelt égöv alatt mindenhol termesztik termése és olaja miatt.

A magvakból hidegen sajtolt zsíros olaj (Oleum Juglandis) sok értékes, telítetlen zsírsavat tartalmaz. Az "érelmeszesedés" (artheriosclerosis) megelőzésére szánt étrendi előírások keretében napi 2-3 kávéskanálnyit fogyasztanak belőle úgy, hogy hozzáteszik a már elkészített ételekhez vagy hidegen használják majonézek, saláták készítésénél. Az éretlen terméseket, a termések zöld részét, ritkábban a leveleket használják likőrök készítésénél.

Elsősorban gyulladásgátlóként használjuk. Belsőleg mandula-, orrmandula gyulladásra javasolt, de vastag-és vékonybélgyulladásra, gyomorhurutra, bélférgességre is kiváló. Cisztát, miómát vagy endometriózist együttesen belsőleg és külsőleg (pakolással és öblögetéssel) tud gyógyítani. Étvágyjavító, vértisztító. Mosogatással ajánlott bőrkiütésekre, lábszárfekélyre és egyéb, nehezen gyógyuló sebekre. Külsőleg van szemtisztító hatása is. Kúraszerűen 6 hétnél tovább nem ajánlott a napi fogyasztása.

Hagyományos felhasználása: tonizáló, stimuláló, emésztést elősegítő és salaktalanító. Ezért ajánlják angolkórra, nyirokrendszeri betegségekre, tüdő- és csonttbc-re. Jól megfigyelhető hatása van az emésztőrendszerre és az izomzatra. Vértisztító, serkenti a máj tevékenységét és a vérkeringést. Antibiotikus hatása régóta ismert a népgyógyászatban. Vidéken a lépfenét is kúrálták vele. Cukorbetegséget is kezelnek vele, mert szabályozza az anyagcserét, csökkenti a vércukrot, enyhíti a szomjúság érzetet, csökkenti a vizelések számát és megakadályozza a szövődmények kialakulását. A levelek összehúzó hatásúak, ezért enyhe hasmenésre és gyomorhurutra használják.” – írják a gyogynovenyek.com oldalon

Mára elfeledett lett, de jelen volt a népgyógyászatban is. Számos főzetet, illetve ilyen-olyan pakolásokat készítettek első sorban a leveleiből. Ezek közül az úgymond gyógymódokból viszonylag kevés maradt fent első sorban azért, mert a helytelen elkészítésük komoly mellékhatásokkal járt. Továbbá napjainkban leginkább a diónak a fogyasztása él a köztudatban, amely cseppet sem rossz, hiszen a termésben is rengeteg olyan hatóanyag található, amely hozzájárul az egészségünkhöz.

Tényleg lehet még drog is belőle?

„A teljesen kifejlődött, megvastagodott szövetű, a szárról lefosztott szárított levelei adják a drogot (Juglandis folium), amely többek között juglont, hidrojuglont, cseranyagokat, flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. 4-5 kg friss levélből lesz 1 kg száraz drog, amelyből forrázatot készítünk.” – olvasható a gyogynovenyek.com oldalon

A válasz tehát az, hogy igen. Ez is megerősíti azt, hogy miért is nem preferálták annyira az emberek a diólevélből készült főzeteket, pakolásokat. Persze, jókorát kellett tévedni ahhoz, hogy végül ne gyógypakolás, hanem drog legyen belőle, de úgy mondván nem játszottak a tűzzel.

Forrás: gyogynovenyek.com

Képek: richpoi.com, bokorfaiskola.hu