Védtelen erdők

Az ember mindennap 160 négyzetkilométernyi esőerdőt perzsel föl vagy tarol le buldózerekkel. A Nyugat kapzsisága és a fejlődő világ nyomora egyformán felelős ezért a szüntelen környezetpusztításért, amelyet meg kell fékezni, különben hamarosan mindnyájan I a bőrünkön érezzük vészes éghajlati és ökológiai következményeit.

A trópusi esőerdők olyan meleg éghajlatú vidékeken nőnek, ahol bőséges a csapadék - vagyis az Egyenlítő mentén meglehetősen széles sávban. Ezek a világ legdúsabb, legtermékenyebb környezetei, de az ember mégis a létüket fenyegeti, mert nem tud megálljt parancsolni tönkretételüknek. E természet elleni merénylet egyik fő indítéka az, hogy a trópusi fafélék igen keresettek, a másik ok pedig, hogy a fák kiirtásával az állattenyésztők nagyobb marhalegelőkhöz juthatnak, és a húst jó áron eladhatják a fejlett ipari országokban. A becslések szerint mostanáig a Föld esőerdeinek felét már elpusztították, s jelenleg minden percben húsz futballpályának megfelelő területet tarolnak le. E folyamatnak az éghajlatra és a légkörre való hatásai fölmérhetetlenek. A fák fölveszik a légkörben lévő szén-dioxidot, és oxigént bocsátanak ki. Ha kevesebb fa marad, a levegőben több lesz a szén-dioxid, emiatt pedig a Napból jövő hőenergia nagyobb része reked meg a légkörben - azaz erősödik az üvegházhatás. A trópusi erdők növény- és állatvilágának változatosságáról és gazdagságáról legendák keringenek. Az újabb kutatások szerint lehet, hogy az itt élő rovarfajok száma 300 ezer, s ebből naponta átlagosan 137 faj kipusztul.

Rengeteget köszönhetünk a trópusokon tenyésző sokféle gyógyhatású növénynek. Ha gyógyszertárban bármilyen orvosságot vásárolunk, egy a négyhez annak az esélye, hogy a hatóanyag valamilyen esőerdei növényfajból származik. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy az esőerdők hallatlan termékenysége és változatossága egyszersmind az ellenálló képességüket is bizonyítja. Erre a létfontosságú ökoszisztémára találóan azt mondják, „fákkal borított sivatag". A termőtalaj rétege rendszerint igen vékony, és az évek során el is fogyna, ha nem adnának folytonos utánpótlást a lehulló levelek, a kidőlt fák, az elpusztuló állatok. Miután az ember kidönti áfákat, a védtelenül maradó talajon egy-két évig ugyan még lehet haszonnövényeket termeszteni, de aztán a föld tönkremegy, mert megszűnik a szervesanyag-utánpótlás.

Talajerózió

Az esőerdő talajának a szerkezete is gyenge, hiszen az ásványianyag-tartalma csekély - ez a másik oka annak, hogy a talaj gyorsan tönkremegy, miután a szerves összetevőit szolgálta tó fák a láncfűrész áldozatául esnek. Ha pedig ők eltűnnek, az eső sem „adja", hanem inkább elveszi az életet. Nem táplálja, hanem kiüresíti a földet, kilúgozza belőle a tápanyagokat, aztán végül a talajt is elmossa. A madagaszkári esőerdők sorsa tragikusan példázza, mi történik ezzel az ökoszisztémával a fák kiirtása után. A hajdan erdős hegyoldalakat mára csupaszra marta az erózió, termőtalajukat lemosta az eső, az alatta húzódó, vöröses lateritréteget pedig elhordják a folyók, így a part mentén több kilométeres szélességben vörösre színeződik a tenger vize, mintha vér ömlött volna bele egy gigászi artériából. Sok más tájon is hasonló végzet vár az esőerdőkre.

A szakemberek jól tudják, miféle stratégiára van szükség az esőerdők maradékának megmentéséhez. A baj az, hogy az okos terveket nehéz a gyakorlatba átültetni olyan országokban, amelyek gazdaságilag végképp összeomlanának, ha nem termelnék ki erdeiket.

Forrás

https://www.conservationcentralnetwork.com/mi-az-a-csr/megovas/erd-k-megovasa/

fotó: caesarom.com