Legyek a szeretője?

Egy kapcsolatban élő vagy házas férfival viszonyt kezdeni egyenlő azzal, hogy elfogadunk egy olyan párkapcsolati formát, amire igazából nem is vágyunk. Sőt, sokan azok közül, akik ilyen helyzetbe kerülnek, még a barátnőkkel folytatott legőszintébb beszélgetések során is kikérik maguknak, hogy őket szeretőnek nevezzék. Megalázónak érzik már magát a szót is, pedig valójában a mindennapjaik középpontjában éppen egy olyan kapcsolat áll, amiben nekik csak a másodhegedűs szerepe jut.

Egy nem független férfi már a megismerkedéskor is nyitott könyv. Mondhat és ígérhet bármit, a tények makacs dolgok és ezzel nem árt keményen szembesíteni magunkat, még mielőtt elszakadni sem tudunk az egyébként egy másik nőhöz nagyon is kötődő férfitól.

A szerelem nagy úr, nem véletlenül tartják úgy ősidők óta, hogy egy szerelmes ember gyakorlatilag beszámíthatatlan. Azokat a nőket, akik szeretői viszonyba kezdenek, a legtöbb esetben nem az elfogadás, a megalkuvás motiválja, hanem a vak szerelemmel párosuló remény, hogy ez az általuk ideiglenesnek hitt helyzet mindenképpen az ő javukra fog változni. Addig pedig türelmesen várni kell, lenyelni és magukba fojtani azt a rengeteg kellemetlen helyzetet, a titkolózásokat, a lopott félórákat, az egyedül töltött hétvégék és ünnepek fájdalmát, amivel egy ilyen viszony elkerülhetetlenül jár. Hogy mindezt végigcsinálják, csak a hit és a remény adhat erőt, ebből a szempontból mondhatjuk, hogy nincs is önfeláldozóbb ember, mint egy türelmes szerető.

A változásba vetett hittől elválaszthatatlan a hitegetés, ami továbbra is várakozásra készteti a harmadik felet. Egyre több idő telik el, egyre többször hallani a “majd, nemsokára, hamarosan” kezdetű mondatokat, miközben gyakorlatilag semmi nem történik. Mert hiába nem megértő otthon a feleség, hiába unalmas vele a szex és hiába fogja a gyerekekre azt, hogy még nem vált el, a férfinak mégiscsak ő a fontos, az a bizonyos nő, akihez nap mint nap hazamegy. A szerető pedig a maga kis álomvilágával tér nyugovóra esténként, bízva egy szebb holnapban, egy ébredésben, ami legtöbbször azonban romba dönti az addig felépített légvárakat.

Sok nő évekre benne ragad ilyen méltatlan viszonyokban, észre sem veszi és szinte használati tárggyá tette magát. Mert mi másnak lehet nevezni azt, amikor az ő igényei másod- vagy sokadlagosak, amikor még annak a kevés együtt töltött időnek  az öröme is csak akkor jár neki, ha mindig kéznél van és a legváratlanabb időpontokban sem mond nemet. Hiszen neki ez a szerep jut ezen a furcsa sakktáblán, melyen a sors könyörtelenül képes mozgatni azt a három bábut, akiken a szeretősdinek nevezett játszma áll vagy bukik. Örök kérdés, hogy mindez megéri-e. Meg, ha a szeretői viszonyból nyert szeretetmorzsákkal is megelégszünk, és egyértelműen nem, ha magunkat teljes értékű társnak tekintve mégiscsak többre vágyunk, minthogy örökösen titkolják a létezésünket.