20 évet váratott magára boldogságuk!

Éltetek már meg igaz, de nagyon fájdalmas szerelmet? Soha nem szabad feladni a reményt, bármi is álljon utatokba! Jó példa erre az alábbi történet!

Egy őszi reggelen a postásfiú épp a szokásos újságadagját hordta ki, amikor két álmos szempárral találkozott szembe, mégpedig egy éppen iskolába siető gimnazista leányéval. Szinte leblokkolt a fiú, Ábel és onnantól kezdve csak nézte- nézte Emesét, akiről még nem is sejtette, hogy mennyi álmatlan éjszakát fog neki okozni... A következő napokban Ábel az újság mellé szerelmes leveleket, s apró ajándékokat is bedobott Emeséék postaládájába, míg a lány egyszercsak válaszolt, s nagyon boldoggá tette a fiút, mert ő is hozzá hasonlóan érzett! Ábel először szilveszter éjszakáján ment el Emeséhez, hogy együtt ünnepeljenek, viszont a leány szülei nem örültek ennek a kapcsolatnak: egyrészt a fiú szegény családból származott, apja alkoholista volt, másrészt túl idősnek is tartották lányukhoz, akit ők még taníttatni szántak, nem férjhezadni. Minél inkább komolyodni látták Ábel szándékait, annál inkább azon mesterkedtek, hogy véget vessenek a kapcsolatnak. Közben új udvarolni vágyók is jelentkeztek ,de Emese mindegyiknek nemet mondott. Viszont a szülők az érzékeny lelkű lányt azzal zsarolták, hogy kitagadják, ha nem szakít azzal a semmirekellő figurával, aki nem lenne képes még egy kólát sem fizetni, nem normálisan eltartani, míg Emese megtette. Napokig várta Ábel az iskolánál, s könyörgött neki, hogy gondolja meg magát, de Emese azt hazudta, már mással jár.

Egy hét múlva nagy újságot hoztak a szülők lányuknak:- " Ábel megnősült! Na látod, nem is szeretett az téged! " Emesében egy Világ omlott össze, s egy reggel, amikor összetalálkozott Ábellel,s szótlanul elment mellette, majd belehalt a fájdalomba. Bár évekig keringtek a találgatások, mert állítólag a fiú bosszúból, s nem igaz szerelemből nősült meg...

Emese elkerült egy távoli városba, ügyvédnő lett belőle, Ábelnek pedig született két gyermeke, s a csavargónak hitt postásfiúból tűzoltótiszt lett. Húsz év után, amikor Emese hazalátogatott, elment egy rendezvényre, ahol újra látta Ábelt. Csak nézték egymást, alig köszöntek, s Emesét annyira felzaklatta a találkozás, hogy elindult, ne lássa Ábel, mit érez. A régi közös helyükhöz, a Szamos folyó partjára ment, de amikor már minden elcsendesedett, lépteket hallott maga mögött. Megfordult, s Ábel állt vele szemben. Pár perc néma csend után összeölelkeztek,s egymás szavaiba vágva mondtak el végre mindent.

Vulkánként törtek ki belőlük az érzelmek, a 20 évi boldogtalanság, patakzottak könnyeik. Azonnal eldöntötte Ábel, többé soha nem engedi el Emesét, hisz egy élete van, joga van végre a boldogsághoz. Hiába tisztelte feleségét, nem tudta igazán szeretni soha. Ábel békében elvált feleségétől, s még most sem hiszi el, hogy szerelme végre beteljesült!