soha nem múlt el diákkorukban kezdődő szerelmük

Tizenkét évesen máris megérintette a két fiatalt a szerelem, akik osztálytársak voltak. A szőke, kék szemű fiúcskáért szinte minden lány rajongott, de neki csak egy tetszett. Egy nap szerelmes levelet dobott a lány táskájába, amivel nagy örömet okozott, s válaszként azt kapta, hogy ő is nagyon tetszik.

Bár nem felnőttek módján zajlott köztük a szerelem, csupán egy puszi csattant el, viszont annál tisztább érzelmek játszódtak le bennük. Minden reggel izgatottan várták a találkozást, a tanórákon folyton egymást nézték, mindent együtt csináltak. Ugyanakkor nem merték érzéseiket szavakba önteni, ezért nap mint nap levelekkel bombázták egymást. Elérkezett aztán az iskolai ballagó napja, s mivel más-más városban tanultak tovább, útjaik teljesen elváltak. Sírva búcsúztak el.

Évekig alig hallottak egymásról, azt viszont tudta pletykákból Nitta, hogy Jocó igen népszerű lett a lányok körében, így nem is bízott már abban, hogy talán megkeresi őt. Közben neki is lett udvarlója, így eltompulni látszottak Jocó iránti érzelmei. Ez az állapot viszont csupán addig tartott, amíg nem szerveztek az egykori diáktársak osztálytalálkozót! Amikor az összejövetelt szervező lány felkereste őket, mindketten arról puhatolóztak, ott lesz -e a másik? Őrült izgalommal várták a kitűzött napot.

A várva várt estén Nitta érkezett hamarabb, s heves szívverések közepette folyton az ajtót leste, mikor lép be Jocó. Fogalma sem volt, mit fog neki mondani, egyáltalán szóba áll -e majd vele a fiú. Aztán végre megérkezett! Szinte megállt az élet, olyan csend támadt: mindenki azt figyelte, mi lesz az egykori két szerelmes reakciója. Nitta talpig elvörösödött, s nagyon izgult, amikor végre Jocó is észrevette, aki szintén nagyon zavart lett. Pillanatnyi zavarát azonban hamar leküzdötte, s egyből odament Nittához, s megkérdezte tőle, hogy van. Az egész este úgy telt el, mintha visszamentek volna az időben, s szinte végig egymás társaságában töltötték az estét. Felkavarodtak az érzelmek rendesen, mintha elfelejtették volna, hogy mindkettőjüket várja valaki más... Két nap múlva Jocó felhívta telefonon Nittát és azt mondta, nagyon szeretne találkozni vele. A lány viszont megijedt az érzéseitől, maga sem értette, miért, de nemet mondott. Azt gondolta, nem is ismeri már igazán Jocót, talán jobb, ha a jelenlegi kapcsolatában marad. Így is tett, de rosszul: a fiú évekig csak kihasználta, majd faképnél hagyta. Ezután több férfi is volt az életében, de igazi szerelmet nem tudott érezni. Egyikhez mégis hozzáment, s egyébként Jocó is megnősült. De ő sem volt igazán boldog, bármennyire is igyekezett az lenni!

Egy nap levélben kapták az értesítést, hogy 25 év eltelte után újabb osztálytalálkozó lesz a régi iskolájukban. Izgatottan várták a pillanatot, s akaratlanul is megint felforrt a levegő, amikor újra találkoztak! Ismét nagyon felkavarta a viszontlátás őket, s néhány gyötrelmes nap után Nitta ezúttal nem ellenkezett: újra és újra találkoztak, s egyszer csak döntöttek: elhagyták családjukat. Azóta a legnagyobb boldogságban élnek, csak amiatt szomorúak kicsit, hogy elpazaroltak sok- sok évet, pedig önmagukban mindig is tudták, hogy diákként fogant szerelmük lángja nem aludt ki egyszersem!