Küldj egy képeslapot!
hirdetés
Érezted már, hogy a pokolba kívántál valakit, aki megcsalt? Én igen, s ebből az életérzésből születtek az alábbi sorok:
Csak én vagyok és a zene egy kényelmes fotelban ülök kezemben egy szál cigaretta füstölög. Közönyösen bámulok nézem, hogyan képez a füst ködöt. A ködben emlékképek tűnnek föl, melyek a nyitott ablakon kiszállnak a füsttel.
hirdetés
Te is csak egy emlék vagy már csupán, egy a sok közül - kicsit elmélázok arcodon: a képed kedves, a mosolyod édes, de ami mögötte rejtőzik gonosz és veszélyes! Emlékeznem rád fájó és rossz! Tűnj el hát, s tovább ne kínozz, te ádáz, te mocsok!
Csikkemet elnyomom, s amint kiszáll a füsttel az arcod, gyorsan becsukom az ablakot! Menj csak, átkozott! Érd el a poklot! S küldj majd egy képeslapot: " Hazaértem, itthon vagyok "!