Hosszú évek múltán újra egymásra találtak

Történetem a karácsonyi ünnephez is fűződik. Kellemes kis olvasmányként ajánlom figyelmetekbe, s üzenem a ma egyedül ünneplőknek, hogy egyszer a ti időtök is eljön, soha ne adjátok fel a reményt!

Lilla és Ádám a gimiben találkoztak a gólyabálon. A fiú már korábban kiszemelte magának és most kapva az alkalmon, mivel egyáltalán nem az a félős fajta volt, odament Lillához és elhívta táncolni. Egész este nem engedte ki a lányt a karjai közül, ami egyáltalán nem volt az " áldozat " ellenére! A bál után gavallér módjára Ádám hazakísérte Lillát, mindjárt megtörtént az első csók is! A lány egész éjjel nem tudott aludni, annyira repesett a szíve a boldogságtól!

Ádám nem is bízta a véletrenre a dolgot, másnap megjelent a lánynál virággal a kezében, s megkérdezte a szülőktől, nincs -e ellenükre, ha udvarol Lillának. Hirtelen szólni sem tudtak, csak beleegyezően bólogattak...

Minden szépnek és jónak tűnt, viszont hamar vége lett a tündérmesének, amikor színre kerültek az ellentétek: Ádámék nagyon jómódúak voltak és édesanyja nem éppen kedvelte a szegény Lillát. A lányt pedig igyekeztek óvni a bántásoktól szülei, így eltiltották szerelmétől. S egyébként sem tetszett nekik, hogy a fiú folyton uralkodott a lány fölött, irányította. Legalábbis ők így látták, de a lány szerint pont ilyen határozott fiúra volt szüksége. S természetesen nem engedelmeskedett a szülői intésnek, barátnője segítségével titokban találkozott Ádámmal. Óriási volt köztük a szerelem és a szenvedély!

Egy nap azonban lebuktak, s a lány szülei rájöttek: nincs értelme a tiltásnak. S elhatározták, nem tudnak mit tenni, majd tanul Lilla a hibákból, s lehet, hogy tényleg Ádám neki az igazi? Így is lett: a két fiatal különböző egyetemre ment tanulni, s azon vették észre, hogy nagyon eltávolodtak egymástól. Ráadásul Ádám folytonos féltékenykedésével zaklatta, pedig ő járt el bulizni a többiekkel, nem Lilla. Amikor a lány kifakadt a sok oktalan gyanúsítástól, Ádám nagy büszkeségében a szakítás mellett döntött, hiába szerette a lányt. Ez a meggondolatlan tett, a nem megbeszélt megbeszélnivalók pedig valahogy a szakítás ellenére is lezáratlanná tették a kettejük ügyét...

Egy év elteltével Lilla új baráttal állított haza, ami nagyon zavarta Ádámot, de nem vallott színt, amikor véletlenül összefutott Lillával. Inkább csak felbosszantotta a gúnyolódásaival, alaposan összevesztek. S ez minden egyes véletlen találkozáskor így történt, holott Ádámnak igazából senki más nem kellett, csak lillára vágyott! Lilla is szerette, de azt hitte, a fiú másképp érez, hisz folyton csúnyán viselkedett vele. Így eldöntötte, férjhez megy, hiába mondta neki barátnője, hogy ez nem a szerelem, aminek házassággal kell végződnie!

Egy évig tartott a házasság, a pár nem volt boldog, így közös megegyezéssel elváltak. Ezután lilla máshol kereste a boldogságot, de ott sem sokáig találta meg. Ezalatt az idő alatt Ádám is kétszer nősült meg, s mindkétszer el is vált: ő sem volt boldog!

Mindez persze évek alatt zajlott le, s mindketten átlépték a középkor küszöbét, míg meg nem történt a csoda! Már távolabbi városokban éltek, viszont karácsonykor mindketten hazalátogattak szülővároskájukba. A központban minden évben ugyanoda felállított városi fenyőhöz mindig szerettek ellátogatni, megcsodálni szép díszeit. S a csoda folytán egyszerre álltak meg a fánál!

Ádám most is tétovázott, hogy odamenjen -e Lillához, aki még nem is vette észre őt. De nagyon magányos szíve legyőzte büszkeségét, s odalépett Lillához, gyengéden megérintve annak karját és megszólította. Lilla úgy érezte, hirtelen visszamentek a régi szép időkbe, s olyan melegség és izgalom fogta el, mint már nagyon régen nem! Végre beszéltek! Normálisan, őszintén beszéltek!

Az otthon töltött napok alatt pedig eldöntötték: nincs már idő gondolkodni, tétovázni, többé nem akarnak külön lenni egymástól! Együtt utaztak el, együtt kezdtek új életet és azóta minden karácsonykor együtt mennek el ahhoz a kis szülővárosi karácsonyfához, ahol annyi év után felolvadt végre szívükben a jég és újra egymásra találtak!

S még mondja ezekután valaki, hogy nincs Jézuska, s nem lézóteznek csodák!