Mit tegyek, ha a férjem nem ismeri el a házimunkámat?
hirdetés
A Facebook posztjait nézegetve egy viccesnek szánt megosztásra bukkantam. A dolog lényege, hogy az apuka hazaér a munkából és szanaszét talál a lakásban mindent. Ráadásul a gyerekek is még kint hancúroznak a sárban ahelyett, hogy már az ágyban várnák a jó éjt puszit. Egyszóval így akarta megmutatni a feleség, milyen az, amikor valójában nem csinál egész nap otthon semmit.
A megosztásra a reakció másképp sült el: rengeteg komment született és sok nő kiadta sérelmét, hogy mennyire nem ismerik el férjeik az otthon végzett munkájukat. Ebből is látszik, hogy mennyire nem közhely, hanem aktuális téma ez a helyzet. Őszintén mondva magam is megtapasztaltam már mindezt és az ismerőseim közül is küszködnek ezzel az állapottal. S félreértés ne essék: öröm a család, minden kincsünk a gyermekünk/gyermekeink, de néha nekünk is sok mindez és néha elszakad a cérna. Főleg, amikor reggeltől estig trappolunk, s éjszaka is fel kell kelnünk, mert esetleg nyűgös vagy lázas a gyermek. S a munkából hazaérkező párunk csak a hibákat veszi észre, azt ami épp nics még kész, vagy már százszor elmostuk mondjuk azt a bizonyos tányért, de sokadjára is evett belőle a gyerek. Viszont közben pelenkát kellett cseréljünk és nem mostuk el, s így tovább. A végső kegyelemdöfés pedig az, amikor felteszi a kérdést: "Hát mit csináltál egész nap itthon?" Ugye, milyen ismerős ez a mondat? Akár egy regényt is tudnánk ehhez fűzni.
hirdetés
De mégis mit tegyünk? Veszekedni nem érdemes, nem sok értelme van. Én inkább ahhoz a cselhez folyamodtam, hogy fontos ürüggyel elmentem olyan helyre, ahova azért már mégsem vihetek magammal két türelmetlenül toporzékoló gyereket. Ezt egy- két alkalommal megcsináltam és megfűszereztem a dolgot azzal, hogy utaztam is, így reggeltől délutánig tartó program lett belőle. Mondtam a férjemnek, neki kell ügyelnie a gyerekekre, csak benne bízok meg. És szépen leléptem. Ja, és felírtam neki az aznapi teendőket: fizesse be a sürgős csekkeket, vásároljon be, stb.
Amire hazaértem, persze még semmi nem volt elintézve: szinte egész idő alatt csak felvigyázta a gyerekeket, nehogy bajuk essen. S kérdőn nézett rám, hogy hát ő hogy hozzon annyi cuccot a boltból két gyerekkel és hogy várja ki a sort a póstán? A rendrakásról meg nem is beszélek. Ha meg 2 nap egymásután vigyázott a gyerekekre és esetleg felét megcsinálta annak, amit én szoktam, már a tyúkkal lefeküdt, annyira kimerült volt. Lassan rávezettem, hogy nem egyszerű a családanyák élete még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy egész nap csak otthon vannak. Erre mondják azt, hogy többet ésszel, mint erővel!