Házasság a 70-es években

Korszakonként változó, milyen a házasság. Minden korszaknak megvannak a jellemzői. A 70-es években tombolt a szocializmus, a 60-as évek után, ami csak Amerikában volt olyan felhőtlen, ismét megdermedni látszottak a kedélyek.

A 70-es években minden a terv szerint zajlott. Ez volt a tervgazdálkodás időszaka. A kapcsolatok konszolidáltak voltak, a család volt az első, férj és feleség viszonyában a hagyományok voltak a meghatározóak. Templomi esküvő, munka, család. Szentségtörésnek számított, ha valaki elvált, már nem volt divat a szabad szerelem. A 70-es években az volt az elfogadott, hogy húsz-huszonegynéhány évesen a lány férjhez ment, és a családfő, az apa, férj mellett kitartott húséggel. Az első a férfi, második a nő elve alapján. A házasság biztos köteléket jelentett, amit nem volt szabad felrúgni. A házasság komoly dolog volt. Erre az időszakra tehető a klasszikus házasság időszaka. A templomi esküvőt lagzi követte. Nem volt szabad házasság, aki félrelépett, azt nagyon megszólták, sokat számított a környezet véleménye. Az, hogy mit gondol rólunk a szomszéd, vagy a rokonság. A 70-es évek egy sokkal zártabb életet jelentett, benne a házasság pedig sziklaszilárd építményt. Kevesebb volt a válás, és a klasszikus felállás az apa, anya, két gyerek volt. Ritka volt a sokgyermekes család. Bizonyos közösségi normák működtek, ami napjainkra már átváltozott. Ma nyilván sokkal modernebb a felfogás, mint akkoriban volt.

A házasság intézménye ellen kevesen vétettek, első volt a munka és a család. A házasság jó megtartó erőnek bizonyult, és sokan voltak, akik hosszú házasságban élték le életüket. Erősebbek voltak a kötelékek, és nagyobb volt a biztonság, amit egy házasság jelentett. A házasságnak nagyobb jelentősége és szerepe volt, mint napjainkban, többen is mentek férjhez, szingliségnek pedig alig volt nyoma. Egyedülállók kevesen voltak, a legtöbben a polgári értékek szerint élték az életüket. Ami egyet jelentett azzal a szerepvállalással, hogy a férfi jó apa, a nő pedig jó feleség, jó anya. A házasság talán azért is értékelődött fel, mert ez valami olyan kötőanyag volt, ami megtartotta az embereket, mert különben a rendszer nem volt valami barátságos, a hetvenes évek ”hideg” volt, és nem nagyon kedvezett az embereknek általában. Olyan korszak volt ez, ahol a hagyományos értékek megtartó erejűek voltak. A 70-es években kevesen szeretnének élni, nem egy vonzó időszak ez, semmilyen szempontból. Nem volt még nyílt házasság, és a párkapcsolatnak, mint fogalomnak sem volt akkora jelentősége, mert a megismerkedést, gyakran követte a házasság. Nem volt jellemző az évekig együtt járás, vagy az alkalmi kapcsolatok megléte. Minden hivatalos volt, a család intézménye nagyon jól működött. Kevesebb volt a válás, és bizonyos szempontból nagyobb volt a közösségi érzés, habár az emberek nem voltak közel egymáshoz, azok a folyamatok, amelyek a hatvanas években megvoltak, kissé megállni látszottak. És nem bírtak olyan nagy hatással, mint korábban, vagy később. A hetvenes évek a házasság időszaka volt kimondottan. Egy olyan korszakban, amely értékelte a családot, és elismerte, sőt felmutatta azoknak az értékeit. Így, akinek mindene a család, bizonyára szívesen élt volna ebben a korszakban, amire nem éppen a napsütés a jellemző, nem a derű, és felszabadultság.