Homofóbia

A homofóbia szó jelentése félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a homoszexuálisoktól. Tágabb értelemben a homoszexuálisokkal szembeni ellenérzések, hátrányos megkülönböztetés általános megnevezése.

Bár a szót eredetileg a férfi nemtől való idegenkedés értelmében használták, a hatvanas évek óta elsősorban a fenti jelentése került előtérbe. Nyomtatásban először George Weinberg klinikai pszichológus használta a Time magazinban 1969-ben megjelent cikkében, majd az 1971-es Society and the Healthy Homosexual c. könyvében. A szó részben visszavezethető a dr. Wainwright Churchill által használt homoerotofóbia szóra, amely először a Homosexual Behavior Among Males című, 1967-ben publikált könyvében jelent meg.  A homofóbia szót többen alkalmatlannak találják a homoszexuálisok elleni diszkrimináció általános megnevezésére, mivel a -fóbia szó azt a képzetet kelti, hogy a homofóbia csak egyes pszichikai problémákkal küzdő egyének jellemzője, nem pedig össztársadalmi jelenség. Ezen kritikusok olyan alternatív megnevezések használatát javasolják, mint például a heteroszexizmus, a homonegativitás, kötelező heteroszexualitás vagy a heteronormativitás, amelyek a homoszexuálisok elleni diszkrimináció strukturális, kulturálisan beágyazott voltára hívják fel a figyelmet. Hasonlóan a homoszexualitáshoz, a homofóbia kérdését is komoly viták övezik. A homoszexualitás ellenzői szerint a -fóbia szó használata azt a képzetet kelti, mintha egy pszichiátriai betegség lenne, valamint hogy a valódi fóbiákhoz hasonlóan minden esetben irracionális. Véleményük szerint a homofóbia emlegetése a homoszexualitás erőszakos társadalmi elfogadtatásának, valamint a homoszexuálisok pozitív diszkriminációjának megalapozására irányuló stratégia része.

A homofóbia nem szűkíthető le a homoszexuálisok elleni nyílt gyűlöletre, számos kevésbé látványos, ám komoly következményekkel járó változatban működik. Jelen lehet a családi-baráti viszonyokban, a munkahelyen, az iskolákban, a médiában, a mindennapi élet számos területén. A különböző társadalmak a homofóbia más és más szintjével rendelkeznek, míg bizonyos országokban a melegek és leszbikusok gyakran lesznek erőszakos támadások áldozatai, sőt, némely országban akár halálbüntetéssel is sújthatják őket, más társadalmakban a homoszexualitás társadalmi elfogadottsága magas, és az alább leírt jelenségek nem, vagy csak alig fordulnak elő. A történelem során a melegek és leszbikusok gyakran voltak állami üldöztetésnek kitéve. A legújabb kori történelem legjelentősebb melegüldözése a nemzetiszocialista Németországhoz kötődik, a koncentrációs táborokban meghalt homoszexuális férfiak számáról nehéz pontos adatokat találni, a becslések 15 000–600 000 áldozatról beszélnek. Néhány muzulmán államban a mai napig halálbüntetés vagy testi fenyítés jár az azonos neműek közti szexuális kapcsolat létesítéséért. Bővebben: LMBT törvények.  A mai társadalmak többségére az ilyen szélsőséges, állam által gyakorolt erőszak már nem jellemző. A melegek, leszbikusok és transzneműek azonban gyakran válnak utcai erőszak áldozatává. A „buziverők” (angolul: gay-bashers) gyakran bandákba tömörülve, baseball ütőkkel és egyéb fegyverekkel felszerelkezve szedik áldozataikat az ismert meleg szórakozóhelyek körül. Az ilyen eseteket súlyosbítja, hogy az áldozatok nem mernek a rendőrséghez fordulni félvén szexuális irányultságuk kitudódásától, illetve a rendőrség gyakran nem fordít kellő figyelmet a támadások kinyomozására. Az elmúlt években több eset is a média figyelmének központjába került, néhány esetről (Brandon Teena, Matthew Shepard) dokumentumfilm is készült.