A szülésről általában

A szülés a magzat világrahozatala a terhesség végén.

Megindulását a megrepedt magzatburokból elfolyó magzatvíz és/vagy a ritmikus méhösszehúzódások jelzik. Három szakaszban zajlik le: 1. tágulási szak: a méhszáj kinyílik, a méhnyak kitágul, kialakul a szülőcsatorna.; 2. kitolási szak: a magzat lassan, fokozatosan kijut a szülőcsatornából; 3. lepényi szak: a méhlepény megszületése.  Farfekvéses szülés során a magzat lábával vagy farával előre születik meg.  Harántfekvés és a méhszájat elzáró, rosszul tapadó méhlepény általában császármetszést tesz szükségessé.  A szülés elhúzódása, a szülőfájások gyengesége esetén is szükséges az orvosi beavatkozás. Ha a szülés spontán nem indul meg oxitocint (az agyalapi mirigy hátsó lebenyének hormonját) adnak (általában infúzióban), amely a méh simaizomzatát erőteljes összehúzódásra serkenti. Az alternatív szülészet oxitocin helyett homeopátiás szereket is alkalmaz fájásgyengeség esetén.  A szülés lefolyásának időtartalma változó, először szülő nők szülése általában hosszabb.  A szülés utáni kb. 4-6 hetes időszak a gyermekágy, ezen időszakban a terhesség és a szülés okozta elváltozások visszafejlődnek.  Irányított szülés: szülészorvos által kiváltott v. ellenőrzött szülés, amelynél az orvos a lélektani ráhatáson kívül orvosságokat használ, és esetleg műszeresen beavatkozik (szülészeti fogó).  Természetes szülés: minden fizikai és pszichikai beavatkozás nélkül bekövetkező szülés.  Fájdalom nélküli szülés: olyan lélektani felkészítés és különleges gyógytornán alapuló eljárás, amely a terhes nők szüléstől való félelmét megszünteti, és a szülés fájdalmait csillapítja.  Császármetszés során a magzatot műtéti úton emelik ki az anyából.  Lótusz szülés, amikor a köldökzsinórt nem vágják el szülés után, így a baba a méhlepénnyel kapcsolatban marad a zsinór természetes elszáradásáig.  Szaksegítség nélküli szülés gyermek világrahozása orvos vagy bába jelenléte nélkül.

A szülés három szakaszból áll. Az elsőben a méhnyak elsimul és tágul, a másodikban a magzat megszületik (a két elsőt nevezik munkaszakasznak), a harmadikban kiürül a méhlepény (lepényi szak). Az első szakot a méhösszehúzódások megjelenése jellemzi. Ezek fájdalmasak, az akarattól függetlenek, időszakosak és szabályos ritmust követnek; előbb 20-25 perces szünetekkel, majd egyre sűrűbben (a végén 1-3 percenként) jelentkeznek, tartamuk mindinkább hosszabbodik (eleinte 15-20 másodperc, a tágulás végén 30-45 másodperc), egyre erőteljesebbek és fájdalmasabbak. Az összehúzódási szünetek fájdalommentesek, ez lehetővé teszi a méhnyak elsimulását és tágulását. A fejvíz (a magzatburok alsó részében elhelyezkedő magzatvíz) a méhösszehúzódások hatására gyűlik össze.

A burokrepedés bekövetkezhet spontán v. burokrepesztéssel. Az összehúzódás lefelé toló hatást fejt ki a magzatra, amely áthalad a medencén (medenceöböl). Az előlfekvő rész (a magzat azon pólusa, amely elsőnek jut le a kismedencébe), áthalad a medence felső bemenetén (behatol), forgás közben lefelé halad és kiszabadul (áthalad az alsó kismeneten). E három jelenség a magzat valamennyi testrészére (fej, váll, ülep) kiterjed. Ez a szak 8-10 órát tart a primiparáknál (első ízben szülő nők) és 2-6 órát a multiparáknál (ismételten szülők). A második szakasz a magzat kitolási szaka. A tágulás teljessé válásakor kezdődik: a nő ekkor tolási kényszert érez, ezzel a méh akaratlan összehúzódásaihoz hozzáadja a hasizmok és a rekeszizom akaratlagos kontrakcióit. Az előlfekvő rész megjelenik a szeméremrésben, amely egyre inkább kitágul, és végül eléri a magzat előlfekvő részének kerületi méreteit.