Mit tudtak szüleink, amit mi már nem?

Nagyon sokan tesszük fel magunknak ezt a kérdést. Hol rontottam el? Csak én hibáztam? Mit kellene, még megtenném érte?

Első sorban tudnunk kell azt, hogy ebben a fantasztikus modern társadalomban egyre több olyan fiatallal találkozunk, akiknek csak az önmegvalósítás a fontos és ezt minden áron akarják. Csodálom most is, hogy szüleink, nagyszüleink kisebb vitákat és nézeteltéréseket leszámítva mennyire békésen tudtak élni egymás mellett és egymással szoros szeretettel teli kapcsolatban. A XXI. század modern kapcsolataiban sajnos semmi tolerancia nincs csak az önmegvalósítás, a saját magunk iránt érzett szeretet. Nem tudjuk eldönteni mi a fontossági sorrend és legtöbbször a karrier veszi át a boldog párkapcsolat szerepét.

Mért van az, hogy az elején minden szép, de gyorsan elromlik?

Kezdjük ott, hogy az ember szerelembe esik és minden rózsaszín. Felcsillan a boldogság reménye. Ugye mindenki fejében ott van az idea, a kép, akire vágyunk, aki, ami zsánerünk, amikor úgy tűnik, hogy ezt az embert megtaláltuk hatalmas az izgalom, de minél több ideig vagyunk együtt ezek után, úgy kezdenek a dolgok változni, ellaposodni sok esetben. A mai kapcsolatokból hiányzik a tolerancia, a „kicsit én is engedek, kicsit te is” kulcs szó, ami elődeinknek ment.

Azok, akik csonka családban nőnek fel ilyen, vagy olyan okok miatt, sokkal nehezebben tudnak hosszú társas kapcsolatokat kialakítani és náluk jelentkezik legtöbb esetben ez a nagyfokú önszeretet, mivel nem látták és nem tapasztalták meg, milyen az a család modell, amiben boldogan élhet papa, mama és a gyerekek.

Mit is jelent a jóban-rosszban?

Az embereknek mindig vannak jó és kevésbé jó napjai, mindenki más természettel és tulajdonságokkal van megáldva, azonban a művészet az, hogyan tudjuk ezeket az ősanya adta különbségeket elfogadni, kezelni és együtt élni párunkkal anélkül, hogy ne csak a rossz tulajdonságokra összpontosítanánk.

Hallottam egyszer nagyon rég egy öreg házaspártól, hogy az a baj a mai fiatalokkal, hogy nem tudják szeretni egymást szerelemmel és szeretettel! Ez valóban igaznak tűnhet, amikor a mindennapi érzelmeket szeretet és szerelmet már szinte teljes mértékben a testi szerelem helyettesíti és nem adunk időt egymásnak arra, hogy megtanuljuk szeretni egymást.

A mai kor házasságai nagyon gyorsan köttetnek, és talán ott a baj, amikor az első komolyabb vita színre lép. Ilyenkor jön a „kicsit én is engedek és kicsit te is engedsz”- mivel mindenki makacsul ragaszkodik a saját igazához, nem jutunk közös nevezőre. Ez a legtöbb esetben vita vitát szül alapon működik, aminek a vége először a külön élés, aztán a válás lesz. A XXI. század társas kapcsolataiban nincs közös nevező, csak „én vagyok és te vagy” már nem létezik a „mi ketten” fogalma. Nem tudjuk megoldani a felmerülő gondokat, így külön válunk!

Tehát emberek, ahelyett, hogy az önmegvalósítás, az anyagiak és a karrier, illetve az én lenne fontos legyünk mi. Ne érezzük azt, amikor őseink, szüleink, nagyszüleink tanácsokat adnak, hogy bele szólnak az életünkbe, meg akarják mondani, mit csináljunk, nem parancsolgatás ez, csak ő tudnak valamit, amit nekünk is meg kell tanulni: együtt élni, szeretni egymást és megtanulni a felmenőinktől, mi a titka annak, hogy ők 20, 30, 50 éve együtt élnek békében és szeretetben! Hallgassuk meg tanácsaikat, ha úgy tetszik tanmeséinket és érjük el, hogy a mi házasságunk és kapcsolatunk is évtizedeket éljen meg szerelemben és ragaszkodásban!