Nemi kapcsolatok házasságon kívül

A házas férfiak és nők házasságon kívüli szexuális életének előfordulási gyakoriságáról egy országban sincsenek meg­bízható adatok, de vitathatatlan, hogy tömeges jelenség. A legtöbb ember számára olyan izgalommal jár, amilyet a házasságon belüli nemi élet sohasem tudott nyújtani. Ennek magyarázatát azok a rendkívüli körülmények ad­ják, amelyek között a nemi kapcsolat lezajlik - időbeli korlátozottság leleplezés miatti izgalom, bűntudat, egy­más felé legkedvezőbb vonások mutatása, a várakozás­tól felfokozott vágy stb.

A házasságon kívüli nemi kapcsolatok majdnem mindig ellentéteket támasztanak a házastársak között, még azok­ban az esetekben is, amikor a közöttük fennálló viszony élettelenné vált, és alig fordul elő, hogy szexuális örömöket nyújtsanak egymásnak. Az extramaritális nemi életet foly­tató fél házastársa ezt a tényt az esetek többségében annak jeleként fogja fel, hogy ő nem tudja a szexuális partnerszerepet megfelelően betölteni, és amennyiben a házassá­gon kívüli szexuális kapcsolat köztudottá válik, úgy szé­gyent érez ismeretségével, baráti körével szemben. W Alig van olyan házasság, melynek fennállása alatt ne következne be konfliktus valamely házastárs családon kí­vüli heteroszexuális ismeretsége, kapcsolata miatt. Ezt a konfliktust sajátos érzelmi állapot jellemzi és befolyásolja: féltékenység.

A múlt egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó csa­ládszociológiai könyve az O'Neill szerzőpáré a nyílt há­zasságról E könyvben a szerzők olyan házasság ideáltí­pusát írják le, amelyben a partnerek között nem támad konfliktus, bármelyikük is folytat családon kívüli nemi kapcsolatot. Oka ennek, hogy a házasságban a partnerek nem tekintik egymást tulajdonuknak, hanem a házasságot olyan szabad társulásnak, amelyben mindketten azt a felfogást vallják, hogy mind saját, mind partnerük szemé­lyiségének fejlődése megköveteli, hogy egymástól függetle­nül is alakulhassanak ki társas kapcsolataik, amelyek sze­xuális jellegűek is lehessenek.

A szerzők véleménye szerint a féltékenység a múltra jellemző családkoncepció következménye, annak, amely szerint a házastársak egymás tulajdonát képezik. Amennyiben megszűnik a birtoklási törekvés a házasságban, akkor a féltékenység is kiküszöbölhető, és nem zavarja többé a házasságokat. Ez a nézet napjainkban más szer­zőknél is megtalálható: a magyar szakirodalomban a leg­következetesebben Szilágyi Vilmos képviseli.

Vitathatatlan, hogy a múltban a házastársak közötti viszonyban az egymás birtoklásának gondolata fontos sze­repet játszott. Ezt hirdették az egyházi tanítások, ezt fejezte ki a családok működését szabályozó jog, és ez ment át a közgondolkodásba is. Alapját a házastársaknak a mainál sokkal nagyobb mértékű egymásra utaltsága képezte, va­lamint az extramaritális kapcsolatokból származó gyer­mekkel járó komplikációk a családnak mint gazdasági egységnek a működésében. A házastárs családon kívüli J szexuális élete alapvető gazdasági érdekeket veszélyezte­tett, és ennek következtében érthető, hogy kialakultak olyan normák, melyek e kapcsolatokat erkölcstelennek ^A minősítették, és úgy szocializálódtak az emberek, hogy a házasságon kívüli nemi élet heves negatív érzelmi reakciót váltott ki bennük.

A mi megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyaink között is megtalálható a féltékenység a házasságokban, és nem magyarázható kizárólag a tőkés társadalmi viszo­nyokban gyökerező hagyományok továbbélésével. Szere­pe van benne annak is, hogy a házastárs külső intim kapcsolatai a megváltozott, elsősorban érzelmi kötődésen alapuló házasságot is veszélyeztetik.

Forrás: jw.org

Képek: cosmopolitan.de, femina.hu