Gagnon: „A női szexuális kielégülés a férfiasság mércéjévé vált”

Az orgazmusnak a szexuális kapcsolat egyedüli céllá való tétele elszegényítheti a szexualitás szerepét a házasságban, és végül útjába állhat a cél elérésének, magának az orgazmusnak is. Háttérbe szoríthatja a mentális érint­kezést, amely pedig növelhetné az érzéki gyönyöröket, de önmagában is gazdagíthatja a házastársi kapcsolatot.

Az optimális szexuális kielégülést hátráltatja a házas­ságban, hogy a nemi életre általában este kerülhet sor, -amikor - a kétkeresős családok esetében - mindkét fél nyolcórás munkától fáradtan ér haza, és el kell még látni­uk a háztartási feladatokat is. Ha gyermekeik is vannak, további terhek hárulnak rájuk, és késleltetik a szexuális életet, növelve a valószínűségét annak, hogy egyik félnek elmegy a kedve tőle, mire idő juthat rá. így gyakran előfordul, hogy valamelyik partner elhárítja a másik sze­xuális közeledését, ami nemcsak azzal jár, hogy az nemi vágyát nem tudja kielégíteni, hanem a visszautasítás sérti önérzetét, saját férfiasságába vagy nőiességébe vetett hitét is. Ezáltal a _t visszautasítás nemcsak pillanatnyi ellentétet támaszt, hanem a házastársak közötti kapcsolat tartós megromlásához is vezethet.

Elkerülhető lenne sokszor a sértődés, ha a partnerek nyíltan tudnának beszélni egymással szexuális Vágyaikról, készségeikről. Etéren azonban még nagyon kicsi a fejlő­dés; még mindig a metakommunikációk dominálnak, amelyek bő lehetőséget adnak a félreértésekre. A szexuális magatartásra vonatkozó verbális kommunikáció hiányosságai zavaróak a nemi érintkezés alatt is: sok házasságban a kielégülés azért marad el, mert a felek nem képesek leküzdeni gátlásaikat, és megmondani, hogy mit is kíván­nának partnerüktől.

A házastársak közötti nemi élet időbeli beszorítottsága azzal a veszéllyel is jár, hogy bizonyos megoldások rutin­szerűvé válnak, s ez az unalom veszélyét hozza magával. Az azonos partnerrel folytatott nemi életnek egyáltalán nem kell unalmasnak lennie, amennyiben sikerül a pár­kapcsolatot érzelmileg is tartalmassá tenni és a nemi élet szimbolikus jelentését fenntartani. Ha viszont az egyszerű, ösztönös kielégülés a domináns, akkor a rutinszerű megol­dások miatt előbb vagy utóbb valamelyik vagy mindkét partner a házasságon kívüli nemi életet fogja előnyben részesíteni.

A szexuális kielégülést akadályozó pszichés gátlások, zavarok zömükben kulturális eredetűek, a szocializálás hibáira vezethetők vissza, illetve olyan élmények hatására alakultak ki, amelyek életük menetét felkavarták. így a társadalmi tényezők nyilvánulnak meg áttételesen ezek­ben. De ez a helyzet jórészt a szexuális életet nehezítő szomatikus, testi elégtelenségek jó részénél is, amelyek pszichés eredetűek, és végső soron ismét a társadalmi forrásokhoz jutunk el.

A házastársak között ellentétet okozhat, ha valamelyi­kük a házasságkötést követően nem törődik többé azzal, hogy alakja, öltözködése, magatartása kívánatos szexuális partnerré tegye. Az elhanyagolódás a múltban elsősorban azokra a nőkre voltjellemző, akik a házassággal biztosítot­ták egzisztenciájukat a továbbiakra, és ezzel életcéljukat elérték. Ma a kereső nők többsége súlyt helyez arra, hogy a családon kívüli elsősorban munkahelyén még mutatós legyen, és férfi munkatársai felfigyeljenek rá, viszont közü­lük többen odahaza már nem veszik a fáradságot ahhoz, hogy vonzóan jelenjenek meg férjük előtt. Ugyanez vonat­kozik a férjek egy részének magatartására is.

Forrás: biblia.hu

Képek: favim.com, hbo.hu