A válás okozta lelki sebek

A legújabb kutatások szerint a válás érzelmi és fizikai megterhelése meghaladja még a házastársunk halála által okozott szenvedést is. Nehezebb a gyászfeldolgozás is. A válás esetében ugyanis mindenki életben marad, kivéve a házasságot, ezért a gyászolónak olyasvalakit kell meggyászolnia, aki nem halt meg.

Más dolog beszélni a válásról, és megint más a megvalósulás. A tényleges válás akkor is szorongató, elbizonytalanító esemény, ha már egyenesen vágytunk a szabadulásra. Ekkor tudatosul bennünk, hogy elveszítettünk valakit, aki részese volt a mindennapjainknak. Felismerjük, hogy nem olyan módon számíthatunk rá a jövőben, ahogyan eddig tehettük. Most kezdődik az a folyamat, amely évekig tart, és amelynek érzelmi intenzitása és változatossága nagy meglepetéseket szerez a gyanútlan válónak. Sokan értetlenül állnak saját érzelmeik előtt, különösen akkor, ha úgy ítélték meg, annál, amiben vannak, csak jobb jöhet. Mi ennek a magyarázata? A koragyermekkorban kialakult kötődés pszichológiai sajátosságai adják meg a választ a kérdésre. Bár a kapcsolat talán teljesen kihűlt, sőt az is lehet, hogy ellenségeskedés, utálkozás lépett a szerelem helyére, a kötődés még hosszú ideig jelen van a kapcsolatban. A kötődés ugyanis, akár akarjuk, akár nem, hamar kialakul és nehezen szűnik meg. Jó, ha tudod, minél hevesebb érzelmek kísérik a válást, annál erősebb a kötődés.

Ahogyan egy gyógyíthatatlan betegség esetén is történik, a családtagok gyásza a haláleset bekövetkezte előtt megkezdődik, ez az úgynevezett megelőlegezett gyász. Ez történik válás esetén is, már a válás fontolgatásakor megkezdődik a gyász. Az igazi megpróbáltatás azonban a tényleges különváláskor vár rád. Az életed megszokott folyása elhagyta a medrét, és most azt sem tudod, merre váj új medret magának. A megszokás jó is, rossz is, minden esetre biztonságot nyújt, és most ezt a biztonságot elveszítetted. Minden felborul, a rend káosszá válik, a jövő bizonytalanná. Mintha földrengésben kellene élned tovább a napjaidat. A lelkedben is földindulás van - és elsősorban ott. Kontrol láthatatlanok a gondolataid. Arra vágysz, bárcsak lenne a fejeden egy kapcsoló, amivel ki tudnád kapcsolni a benne lévő, igen rossz vevőköri viszonyokat tükröző, sistergő-zúgó hangzavart. Ez még hónapokkal a szétválás után is így lehet, de még egy év után is, különösen akkor, ha valamilyen esemény felizzítja az érzéseket. Én vagy fél évvel a válás után azt kérdeztem magamtól, vajon mire gondol egynormális ember, mire gondoltam én, mielőtt váltam? És komolyan törtem a fejem, mert egyszerűen nem emlékeztem, miken járattam az agyamat egész életemben. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk képesek dolgozni, beszélgetni a gyerekünkkel, nevetni egy jó filmen, elmélyedni egy könyvben, hanem ha éppen nem kötjük le a gondolatainkat, akkor azok a történetünk részletein járnak. És ha lekötjük is, a fejünk hátsó zugában akkor is ott kushad egy ugrásra kész fenevad.

Feltehetjük a kérdést, hogy jól döntöttünk-e? Agyalhatunk a gyerekek sorsán. Előjöhet a bűntudat, harag. Ez a nyugtalansággal járó készenléti állapot szorongássá fokozódhat, amely testet ölthet valamilyen félelemben, sőt pánikká válhat. Környezetünkkel szinte másról sem tudunk beszélni, mint a válásunk részleteiről. Csökken a koncentrálóképességünk, érzékenyekké válunk a különféle ingerekkel szemben, alvás- és evészavarok jelentkezhetnek. Mindezekre a szokatlan jelenségekre rémülten tekintünk, mi van velünk? Valami nincs rendben velünk? Pedig ez nem más, csupán az egészséges lélek teljesen normális válasza egy rendkívül megterhelő életeseményre.