Bővebben a szexuális ellentétekről

Párválasztás, a házasságkötés egyik alapvető motívuma a szexuális vágy, és a házasságkötés célja az állandó együttlét biztosítása azzal á személlyel, aki iránt e vágy él, és aki a szexuális szükséglet tartós kielégítésére alkalmas­nak tűnik.

Ebből következik, hogy a szexualitásnak a házasságban nagyon lényeges szerepe lesz, és a szexuális téren teljes kielégülést biztosító viszony összetarthat olyan házasságokat, amelyekben más területeken alapvető ellen­tétek vannak; fordítva: a szexuális élet zavara tönkretehet egyébként jól összehangolódó házasságokat is.

William M. Masters és Virginia E. Johnson úgy becsül­te, hogy a házasságoknak mintegy a felében előfordul valamilyen zavar a partnerek szexuális életében. Lehet, hogy ez az érték túlzott, de a különböző folyóiratok, ké­peslapok házassági és szexuális tanácsadási rovatához be­érkező levelek tömege azt mutatja, hogy mindenképpen jelentős számmal vannak olyanok, akik elégedetlenek házaséletük szexuális oldalával;

Az elégedetlenségnek többféle oka lehet: kulturális, élet­körülményekből fakadó, pszichés és szomatikus. A kulturális tényezők a múltban elsősorban azáltal hát­ráltatták a szexuális kielégülést a házasságban, mivel az egész szexuális életet illetlennek minősítették. Ennek gyö­kere a kereszténység, elsősorban Pál apostol tanításában tálálható, aki szerint az igazi a teljes nemi önmegtartózta­tás, de aki erre nem képes, az házasodjon meg, mert az egyház által szentesített házasságban megengedhető a nemi élet. A keresztény tanok által erősen szabályozott történeti korszakokban - utoljára a XIX. század második felében, az ún. viktoriánus periódusban — a házassági nemi élet csak a gyermeknemzés miatt volt elfogadható, de egyébként mindenféle korlátozás alá esett mind gyako­riságát, mind technikáját, különösen pedig őszinte élveze­tét tekintve. Elsősorban az asszonyok magatartását szabá­lyozták a normák: tőlük passzív tűrést vártak el. t

A XX. század folyamán ez a szemlélet visszaszorult, de hatása bizonyos vonatkozásokban még ma is érezhető, Ilyen például a nemi életről való beszéd tabuja a családok nagy részében. Ennek következménye, hogy a családok­ban elégtelen a fiatalok felkészítése a nemi életre; ez zöm­mel a hasonló korúak társaságában történik, ami viszont gyakran téves információkat is ad, s ez később zavaróvá válhat. A felkészítés másik fő eszköze az irodalom - szak-és szépirodalom egyaránt. Ez sem problémamentes. Az olvasottak - a televízióban, filmeken látottakkal együtt -úgy ábrázolják a nemi érintkezést, mint ami minden eset­ben valamilyen földöntúli boldogsággal, kéjjel, kivételes diadalérzéssel jár, olyan élményekkel, amelyeket semmi más nem adhat. Ez az, ami sok házasságban elmarad, és a partnerek csalódást éreznek.

A felvilágosító irodalom a szexuális élet technikájának ismertetésére helyezi a hangsúlyt. Ezek az ismeretek az alkalmi kapcsolatokban elegendőek is a teljes kielégülés­hez. A házasságban azonban többre van szükség ahhoz, hogy a partnerek rendszeresen örömüket leljék az egymás­sal való szexuális életben. Erős érzelmi kötődésre is szükség van, amely szimbolikus jelentés ad magának a nemi ak­tusnak, és elősegíti, hogy a kölcsönösség jellemezze azt.

A házastársak között a szexuális élet tekintetében kialakuló érdekellentét kiindulópontja, hogy a kapcsolat az egyik vagy mindkét fél számára nem hozza meg a várva várt kielégülést. A múltban ez elsősorban azt jelentette, hogy a nő kielégülése maradt el, részben azért, mert a férj már kielégült, mielőtt a feleség eljutott volna az orgazmusig, részben pedig amiatt, hogy a nem kívánt terhességtől való félelem útjában állt annak, hogy az asszony teljesén átadja magát a szexuális érintkezés élvezetének: így azután a nők húzódozva, mintegy engedelmeskedve tettek eleget férjük kívánságának.

Forrás: Női Portál

Képek: blikk.hu, femina.hu