Elméletek a féltékenység jelenségéről
hirdetés
A párkapcsolatokban kialakuló féltékenység számos forrásból származhat, féltékenyek lehetünk például partnerünk barátaira, munkahelyére, családjára és természetesen minden olyan helyzetre és tevékenységre, amelyben riválist látunk. Azonban a párkapcsolaton kívüli szex járhat együtt leginkább a féltékenységgel.
A féltékenység akkor alakul ki, amikor a személy veszélyeztetve érzi magát, hogy egy számára fontos kapcsolatot elveszíthet egy vetélytárs miatt. Kialakulásában azonban szerepet játszhatnak olyan érzések is, mint a félelem, a gyanakvás a bizalmatlanság, a szorongás, a harag, a megcsalatottság, a visszautasítottság és magányosság . A féltékenység azonban nemcsak a kapcsolati fenyegetettséggel vagy a megcsalatás miatti szenvedéssel függ össze, hanem az önértékeléssel is.
hirdetés
Önértékelésünket nagyban befolyásolja társaink reakciója: pozitív hatást vált ki belőlünk, ha elfogadottságot élünk át, és negatív élményként éljük meg a társ visszautasítását. Mivel a megcsalatás élménye a társas visszautasítás egyik fajtája, amely veszélyezteti önértékelésünket, olyan stratégiákat alkalmazunk, amelyek csökkentik az ezzel járó sérülést. Amennyiben a féltékenység segít meghiúsítani a partner félrelépését, annyiban segíthet megőrizni az önértékelést a pozitív önkép fenntartásán keresztül.
A féltékenységről számos elmélet látott napvilágot. A legismertebb talán Freud korai elmélete, amely különbséget tesz a klinikai értelemben vett normális féltékenység, és az abnormális féltékenység között. Parrott is kétféle féltékenységet különböztet meg. Egyrészt a kapcsolatot érő lehetséges fenyegetést, amelyet féltékenységi gyanúnak nevez, valamint a partner már megtörtént félrelépésére adott választ. A féltékenység kutatásában újabban a partnerek közötti személyes kommunikációra helyezik a hangsúlyt, és különbséget tesznek féltékenységi tapasztalat és féltékenység kifejeződése között. Ezek szerint a féltékenység tapasztalatának kognitív és érzelmi eszközei hatással vannak arra, hogy az emberek hogyan fejezik ki féltékenységüket. A féltékenység kifejezése pedig a féltékenységre adott viselkedéses és kommunikációs válaszokat jelenti.
Még a legtöbb tipológia kettősséget említ, található néhány elmélet, amelyben a féltékenység három különböző fajtáját írják le. Pfeifer és Wong elmélete érdekes párhuzamot mutat az attitűd hármas felosztásával, és érzelmi, kognitív, valamint viselkedéses féltékenységről beszél. Az érzelmi féltékenység olyan érzelmeket tartalmaz, mint a félelem a bizonytalanság és a szomorúság. A kognitív féltékenység paranoid gondolatokat és a partner viselkedése miatti aggodalmat jelent. A viselkedéses féltékenység pedig féltékeny cselekedetekre utal, mint például kémkedni a partner után, vagy pletykálni a partnerről a hozzátartozói előtt. Buunk különbséget tesz reaktív, szorongásos és a birtoklással összefüggő féltékenység között. A reaktív féltékenység az aktuális kapcsolati fenyegetettségre adott közvetlen választ jelenti. Például, amikor valaki partnere hűtlenségi fenyegetésére adott válaszként flörtöl, vagy szexuális kapcsolatot kezdeményez egy harmadik személlyel. A szorongásos féltékenység azt a kognitív folyamatot jelenti, amely képeket generál az egyénben partnere szexuális és érzelmi hűtlenségével kapcsolatban. Ez vezet a szorongás, a gyanú, az aggódás, a bizalmatlanság és szomorúság érzésének megtapasztalásához.