Miért nincs még mindig „elég” női vezető?!

Sokszor és sokunkban felmerült már a kérdés, hogy miért van az, hogy még a nők munkahelyi előmenetele elősegítése irányában legelkötelezettebb cégvezetők is azt tapasztalják, hogy olybá tűnik, nem nagyon változik semmi a „női vezetők aránya ma” kérdéskörben.

A folyamat nem csupán egy belső, egyéni megélési, fejlődési folyamat, ami a folyamatos önfejlesztésről szól. Ugyanolyan súllyal bír emellett az is, hogy a környezet milyen módon ismer el valakit vezetői minőségben; befogadják, elfogadják-e.

A munkaerőpiaci trendek közelmúltban történő átalakulása nem csak a hasznos munkaerő megtartásának kérdését, de a jó képességű munkavállaló távozásának, esetlegesen a konkurenciánál történő elhelyezkedésének problematikáját is fókuszba helyezte. Kérdés, hogy a munkáltatónak milyen eszközök állnak a rendelkezésére a titoktartás, illetve a versenytilalom területén. Ezen jogintézmények elemeit ugyanis a munkáltatók hajlamosak vegyíteni, annak ellenére, hogy a kettő között jelentős a fogalmi, és a szabályozásbeli különbség egyaránt.

Észre sem vesszük, hogy mennyit panaszkodunk. Van is rá okunk, hiszen a koronavírus-járvány sarkaiból forgatta ki a világot, rengetegen kerültek nehéz helyzetbe, akár állásnélküliekké váltak, amiből egyedül talán nem is találjuk a kiutat. Már azzal megtehetjük az első lépést, ha tudatosítjuk magunkban: ismét csak a problémáinkat szajkózzuk, esetleg megkérhetjük a családtagjainkat, a barátainkat, hogy figyelmeztessenek, ha panaszkodáson kapnak bennünket. Többek között ilyen technikákat is megosztott hallgatóságával Novák Csaba tréner, coach, aki a PTE Karrier Iroda szervezésében tartott Ébresztő! Motiváltan egy jobb életért címmel előadást. A szakember arra ösztökélte a résztvevőket, hogy kerüljék el a rohanó, helyenként magukra vagy a környezetükre is felszínesen figyelő énüket, aki csak akkor ébred rá a folyamataira, amikor már erősek a jelek, és komoly erőfeszítésébe kerül megoldani az ezzel járó problémákat.

Az elmúlt tanévben mintegy 91 ezer sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek vett részt hazánkban óvodai, általános és középfokú oktatásban. A középfokú oktatásban tavaly tovább nőtt az SNI-tanulók aránya (5,9%), közülük a legtöbben szakközépiskolákban tanulnak, de szakgimnáziumban, gimnáziumban, szakiskolában és készségfejlesztő iskolában is foglalkoznak sajátos nevelési igényű fiatalokkal. Az SNI leggyakoribb okaként a súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavart jelölték meg. A szakiskolák és készségfejlesztő iskolák kivételével – ahol kizárólag a sajátos nevelési igényük miatt a többi tanulóval együtt haladni nem tudókat oktatják – a többi iskolatípusban szinte minden SNI-tanuló integrált oktatásban részesül. De miként zajlik az érintett fiatalok fejlesztése, milyen lehetőségeik vannak a továbbtanulással kapcsolatban?

Forrás: Ferling, Jobcapital