Szex az I. Világháború idején
hirdetés
Rengeteg történelmi cikket olvastunk az I. Világháborúról. Hogy melyik csata mikor volt, mikor ki halt meg, hányan haltak meg, melyik terület mikor esett le, mi folyt a frontok mögött, ilyen-olyan megállapodások, politika így, politika úgy. De olvastunk-e már arról, hogy mi a katonák szükségleteit hogyan elégítették ki?
Eszünkbe jutott-e már egyáltalán, hogy ez is komoly probléma volt? Végtére is több százezer férfi volt összezárva, hónapokig és évekig. Voltak olyan kampányok, amelyek önmegtartóztatásra buzdítottak, ám a férfi az férfi, és vannak szexuális igényei. A legtöbb behívott katona első dolga az volt, hogy felkeresett egy bordélyházat. De kik voltak az örömlányok és honnan kerültek oda?
hirdetés
Az ókorban a katonák vittek magukkal nőt. Nagyon jól tudjuk, hogy a rómaiaknak mindig két táboruk volt: egy a katonáknak és egy kisegítő tábor, ahol szolgák, rabszolgák és örömlányok voltak. A középkorra ez egy kissé átalakult, mindig az aktuális harc területén, az ott lévő falvakban alakultak bordélyházak. Olykor az ott élő nők alkották, olykor pedig szándékosan jöttek oda. Ám nagyon sokan nem számítottak arra, hogy az I. Világháború évekig el fog húzódni, hisz mindenki azt hitte, hogy hamar övé lesz a győzelem. Ám a frontok megálltak, nem haladtak előre, és a férfinak asszony kellett. A tisztek nagyon sokáig nem foglalkoztak igazán a problémával, egészen 1915-ig. Ekkor realizálták azt, hogy a katonai kórházak majdnem fele nemi betegség és nem harci sérülés miatt került oda, ez évi 700 ezer nemi beteget jelentett, ami egy óriási szám. Általában a halálos szifiliszt, az enyhe kankót vagy lágyfekélyt kaptak el a katonák. 1915-ben tehát el kezdtek foglalkozni a problémával, és rájöttek, hogy a legtöbben otthonról hozzák magukkal. 1000 nemi beteg férfinál 68 már 18 évesen elkapta, a nőknél ez az arány sokkal rosszabb, hisz 1000-ből 91 már 14 korában kapta meg a betegséget.
A dolgok kezelése érdekében a tisztek saját kézbe vették a bordélyházak és örömlányok szervezését, olyan szintén, hogy külön felelőst bíztak meg vele a hadügyminisztériumban. A bordélyházak leginkább elhagyatott kastélyokban, fabarakkokban, falusi házakban vagy éppen vagonokban alakultak meg. Szigorú szabályozás lépett érvényben. Mielőtt egy katona meg kívánta látogatni az egyiket, egy tucat szabályt kellett betartson. A közkatonákat vagy más néven bakákat minden héten orvosi ellenőrzésre küldték, amikor is a nemi betegséget keresték rajtuk. A katonák egymás között ezt „farokparádénak” hívták.
A szigorú szabályzat azt írta előtt, hogy egy nő naponta legfeljebb 12 férfit elégíthet ki. A gyakorlatban ez nem teljesült, gyakran előfordult, hogy akár 100-an is kiélték magukat. Természetesen a lányok ezt nem bírták, se fizikailag se pszichikailag, ezért gyakran az alkoholba menekültek. A katonáknak egy lánnyal körülbelül 15 perc jutott, míg a tisztek akár 2 órát is elszórakozhattak. Az árakban is látszott a különbség: egy tiszt 10 koronát, egy baka 3 koronát kellett áldozzon a szórakozásra, a saját zsoldjából. Voltak első- és másodosztályú örömlányok, a rangsorba csak lefele kerülhettek. Ezenfelül nem jelentkezhetett akárki. Nem lehettet prostituált 18 évesnél fiatalabb, szűz vagy terhes asszony. A terhesség problémája pedig sokszor csúnya véget ért. Mert ugye legyen akármilyen az óvatosság és a védekezés (ami nem volt meg a legtöbb esetben), előbb utóbb bizonyosan terhesek lesznek az örömlányok. A gyerekek többsége dajkához került, ám ha nem kaptak pénzt nem gondozták őket, ezért a legtöbb csecsemő meghalt. Terhesség csak az első hónapokba okozott problémát, a folyamatos igénybevétel miatt ugyanis 2-3 hónap után méhgyulladást kaptak az örömlányok, kezelés és leállás nélkül pedig nem lehettet gyerekük.