Gyerekeknél bevált praktikák

Cikkünkben bemutatunk néhány bevált praktikát, amik segíthetik a kezdő vagy gyakorló kisgyermekes szülőket. Zokni húzás, cipőhúzás, orrfújás és hasonló tippek következnek, hogy könnyebb legyen a gyereknevelés.

Kezdjük például azzal, hogy mennyire nehéz cipőt, zokni vagy épp harisnyát adni a gyerek lábára. Már a legelején, mikor a néhány napos babát öltöztetjük, próbáljuk rászoktatni magunkat arra, hogy miközben a kicsi gyermeket beleigazítjuk a harisnyába, ne azt mondjuk, hogy "egyik lába, másik lába", hanem azt mondjuk, hogy "jobb lába, bal lába", illetve "kérem a jobb lábát, bal lábát". Ha ezt hosszútávon alkalmazzuk, és a növekvő gyerek a zokni és a cipő feladásánál is ezeket a szavakat hallja, könnyedén megtanulja a jobb kéz bal kéz, jobb láb bal láb fogalmakat, irányokat! Fontos nem megfeledkezni arról, hogy ha szemben van velünk a gyerek, akkor az ellentétes irányokat kell rögzítenünk benne, azaz ami nekünk a jobb, neki bal oldal. Csakis a gyerek szemszögéből ismételgessük a jobb-bal fogalmakat!

Egy cumi nem cumi

A cumi alkalmazásáról megoszlanak a vélemények. Most azokhoz a szülőkhöz szólunk, akiknek a kicsije cumit használ. Megnyugtatás képpen azért el kell mondani, hogy egy gyermek sem ment cumival érettségizni, tehát ne feszengjünk, ha gyermekünk rászokik a cumira. Azok a szülők, kik ismerik azt a helyzetet, hogy az éjszakai sötétségben keresik a kiságyban lévő cumit, ami a gyermek szájából alvás közben kiesett, már tuti rájöttek arra, hogy a kiságyban akár hét sőt nyolc darab cumi is jól megfér. A kicsi pedig egy laza kézmozdulattal rátalál az egyikre, ha éjszaka felébred, és nem fog minket legszebb álmunkból csak azért felébreszteni, mert elveszett a cumija. A cumikat megéri akár a vízforralóba bedobva bizonyos időközönként fertőtleníteni.

Orrszívó használata

A következőket gyermekorvostól tanultuk, akinek ezúton is köszönjük. Az orrszívó használata mit sem ér, ha "csak" úgy beledugjuk a kicsi egyik orrlyukába, miközben persze a másik orrlyukat befogjuk. Ahhoz, hogy a gyermek arcüregéből is ki tudjon jönni a váladék a következőt kell tennünk: azon az oldalon, ahol az orrszívó vége az orrlyukban van, határozott mozdulattal húzzuk az arcbőrt az orr felől a fül felé, azaz olyan erővel masszírozzuk így a bőrt, hogy üreg keletkezzen az arc alatt. S mikor a sima orrszívásnál úgy látjuk, nem jön több váladék, csodálkozni fogunk, hogy az arcüreg felnyitása után még mit fog kiszívni az orrszívó. Az orrszívózást ne érezzük kínzásnak, gondoljunk arra, hogy az arc és a fül felszúrása, és az antibiotikumos kezelés sokkal, de sokkal többet árt, és jobban fáj a gyereknek, mint az orrszívás.

Orrfújás - tükörrel szemben

Kicsit gusztustalannak tűnhet a következő praktika, de száz százalékosan működik. A kicsinek, aki az orrszívó szívből utálja, egyszerűen megtaníthatjuk az orrfújást. A tükör előtt állva - zsebkendővel a kezünkben, de nem az orra előtt -, kérjük meg, hogy fújja az orrát. A gyerek a "fújd még" felszólításra nem fog egyebet csinálni, de ha "fújd hangosan", "fújd mérgesen", "úgy fújd, hogy a szomszédban is hallják" felszólítással kérjük, jól fog trombitálni. Ha a tükörben látja az eredménnyel, 1 illetve 2 gyakorlás után tökéletesen ki fogja fújni az orrát már egyedül is!

Hagyj, most duzzogok!

Amennyiben magunkba nézünk, be kell, hogy valljuk, hogy nekünk is vannak olyan pillanataink, amikor rossz a kedvünk, semmi sem jó, illetve jól esik egy kicsit duzzogni, vagy sírni, még akkor is, ha nincs is rá igazán kézzel fogható okunk. Ez pont így megy gyermekeink esetében is. Amikor az egyébként jókedvű, szófogadó gyermekünkre a duzzoghatnék rájön, próbáljuk azzal segíteni, hogy elmondjuk neki, hogy igenis a felnőtteknél is van ilyen, nyugodtan vezessük be azt, hogy joga van néha egy kicsit elvonulni, és jól kiduzzogni, kisírnia a magát. Erre a helyzetre szuper ötlet egy "ne zavarjanak" táblácskát készíteni.