Praktikák gyerek basáskodás ellen

A gyerekünk jelenetet rendez a boltban, ha nem vesszük meg neki azt, amit szeretne? Sírva fakad vagy dühbe gurul, ha arra kérjük lefekvés előtt, hogy menjen a fürdőszobába és mossa meg a fogát? Nem akarja felvenni azt a ruhát, amelyet kikészítettünk neki? Nem lehet nemet mondani neki? Mindig magyarázkodnunk kell, és végül mégis mi engedünk? Ha mindez ismerős, akkor bizony a gyerekünk a fejünkre nőtt. Basáskodik.

Mit jelent a basáskodás? Christiane Olivier francia pszichoanalitikus szerint a basáskodás azt jelenti, hogy a gyerek magához ragadja az irányítást, az történik, amit ő akar, mert a szüleinek nem sikerült érvényre juttatniuk vele szemben az akaratukat.

A basáskodó gyerek tehát olyan gyerek, akinek a szülei nem magyaráztak vagy szabtak meg bizonyos szabályokat, ezért azt hiszi, hogy neki mindent lehet, neki minden jár. Úgy érzi, hogy ő a legfontosabb személy, az is akar lenni és maradni, így hát megköveteli a környezetétől, hogy csakis őrá figyeljenek.

Miért basáskodik a gyerekünk?

A basáskodó gyerekek rendszerint azok közül kerülnek ki, akik mindig mindent megkapnak, akiknek soha nem mondanak nemet (vagy nem elégszer), akik bármit megtehetnek (nemigen szólnak rájuk, vagy ha igen, akkor se komolyan). Szóval valójában a basáskodás a szülőkön múlik! Rajtunk áll, hogy a gyerekünk basáskodik vagy nem, pontosabban azon, hogy hogyan neveljük! Fel kell vennünk a kesztyűt... Mindenekelőtt próbáljuk megérteni, hogyan jutottunk idáig!

Régebben a gyerekeknek meg kellett találni (és csinálni!) a helyüket a családban és a társadalomban (addig nem is számoltak velük, amíg „nem lett valaki belőlük"), ma viszont minden körülöttük forog. Teljes értékű személyeknek tekintjük őket, és segíteni szeretnénk, hogy minden tekintetben megvalósíthassák önmagukat. Ez szerencsés változás, de megnehezíti a szülők dolgát: nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a régebbi tekintélyelvű nevelés és a gyerekek személyiségének kiteljesedését támogató hozzáállás között. Ráadásul a mai felgyorsult világban a családok nagy többségében mindkét szülő dolgozik (és reggelente elmegy hazulról).

Hogyan lehet elkerülni, hogy a gyerekünk basáskodjon?

Természetesen mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Mindent meg akarunk adni neki, hogy kiteljesíthesse a benne rejlő lehetőségeket, és azt szeretnénk, hogy szeretetben nőjön fel. Közben néha megfeledkezünk arról, hogy szülőként az a legfontosabb feladatunk, hogy gondoskodjunk gyermekünk testi-lelki jólétéről, s ehhez bizony korlátok is szükségesek. Meg kell tanítanunk arra, hogy tiszteletben kell tartania bizonyos szabályokat! Ez is fontos, sőt elengedhetetlen a fejlődéséhez!

Ehhez pedig nem kell szélsőségesen tekintélyelvűnek lennünk vagy zsarnokoskodnunk (ami régebben egyáltalán nem volt ritka), lehet tekintélyünk úgy is, hogy tiszteletben tartjuk a gyermek személyiségét, ugyanakkor figyelembe vesszük azt is, hogy mire van szüksége. Nem kell senkit megtörni! Tisztelhetnek minket akkor is, ha nem félnek tőlünk!

A kisgyerekek 2-5 éves koruk között tanulják meg, hogy mit jelent a tisztelet és a tekintély, a fegyelem, a szabályok és a korlátok tisztelete. Mivel a kicsik talán ebben a korban a „legédesebbek", sok szülő nem tud ellenállni nekik, így mindent megkapnak és bármit megtehetnek. Pedig szülőként az a dolgunk, hogy korlátokat állítsunk eléjük, és tudjunk nemet mondani!

Mit tehetünk a basáskodás ellen?

Mindenekelőtt be kell látnunk, hogy itt az ideje felülvizsgálni a nevelési elképzeléseinket. Meg kell békélnünk azzal a gondolattal is, hogy bizony néha „kellemetlen" dolgokat kell mondanunk a gyerekünknek. Meg kell értenünk, hogy határokat kell szabnunk, és nem hagyhatjuk, hogy a gyerek azt csinálja, ami neki tetszik. Ezenkívül el kell szánnunk magunkat arra, hogy türelmesek és kitartóak legyünk.

Lassan, fokozatosan lehet majd csak javítani a helyzeten: nem lehet egy csapásra mindent megváltoztatni, még akkor sem, ha így kellene! Valahol el kell kezdeni: lehetőleg indítsunk olyan szabályokkal, amelyek értelme könnyen átlátható, és amelyeket viszonylag könnyű betartani! Ne feledkezzünk meg a következetességről!

Kezdjük azokkal az alapvető, a család életét meghatározó szabályokkal, amelyek semmiképpen sem lehetnek vita tárgyai! Ezek közé tartozik az asztali illem, az esti lefekvés, a mások iránti udvariasság... Kívánatos lenne számba venni, mi zavar minket a leginkább, és mi okozza a legtöbb gondot a család életében: ha a gyerekünk megpróbál megütni bennünket, vagy ha nem képes kivárni a sorát (és türelmetlenségét sírással vagy kiabálással fejezi ki)? Ha tiszteletlen vagy udvariatlan?

Ezután el kell döntenünk, hogyan fogjuk értésére adni, hogy helytelenítjük a viselkedését. Világosan adjuk tudtára, hogy elfogadhatatlan, amit csinál, magyarázzuk meg röviden (legfőképpen az első alkalommal), hogy miért gondoljuk ezt, és mondjuk meg neki egyértelműen, mi lesz a következménye, ha nem tartja be a szabályokat!

A gyerekünk kezdetben nyilván dühbe gurul majd, mert nem szokott hozzá az efféle korlátozáshoz. Vegyünk erőt magunkon, és ne engedjünk! Ha engedünk, legközelebb még nehezebb dolgunk lesz! És a továbbiakban is ragaszkodnunk kell az új szabályok tiszteletben tartásához: nem lehet „időnként" kivételt tenni!

Nem kell mindenről tárgyalni: legyünk határozottak! Bizonyos dolgokat a szülőknek nem kérniük kell, hanem megkövetelniük! Végül is, mi tudjuk jobban, hogy mi a jó a gyerekünknek, nem igaz?