Nosztalgia a spór melegénél

Amint belépek, örömmel üdvözöl. Mindjárt hellyel kínál, s lekapcsolja a magnót, az egykor kazettára felvett megboldogult nagyanyám éneklését. Behúzódok a meleg spór mellé, s onnan figyelem őt: tekintete fátyolos, gondolatban talán már másutt jár, de elméje még ép, emlékei elevenek. Tudja, hogy imádom a spórtetőn megpirított kenyeret, így hozzálát, hogy készítsen nekem.

Közben mindketten egyre gondolunk: valaki nagyon hiányzik nekünk, mégpedig nagymamám!

Hogy elűzzük a nyomasztó érzést, régi szép emlékeket idézünk fel, miközben megállapítjuk: akkoriban összetartóbbak voltak az emberek, s talán boldogabbak is. Egy- egy néveste, névnap ünneplése akár egy hétig is tartott.Ilyenkor összejött az egész család, vidám zsivaj töltötte be a kis , ma már fűtetlen üres  szobát. Kisebb lakodalommal értek fel az ünnepeket megelőző disznótorok. Ott voltak a szomszédok, a rokonok. Senki nem bánta, hogy milyen fáradságos munka áll a hízók felnevelése mögött, élveztük a terülj- terülj asztalkámat. Amikor leürült, már megtette hatását a sokadik disznófogó pálinka, s táncoltak is rajta. Mi meg ittuk az igazi zöld üveges " málnakólát", s örültünk, hogy sokáig ébren lehettünk. S milyen sztorik, pletykák hangoztak el az almahámozások alkalmával! Milyen jól esett a melegben a meggyszedések után nagyanyám "kőttese" meg házilag készített meggyszörpje!  Amikor eladták szüleink a terményt, hatalmas izgalommal mentünk a vásárba: akkor még nem volt ennyi üzlet, csak ott láttunk világot!

Ha nagyapám is eltávozik közülünk, úgy érzem, ellopják a gyerekkoromat! Nem is kérek örökségül mást, csak azt a spórt, amely sarkánál felnőttem : a melegénél felidézett emlékek örökké a szívemben élnek majd. Ki ne sírná vissza a mai eltorzult világban azokat a régi szép időket?