Ki lehet a gyerek példaképe

Egy gyermek számára nélkülözhetetlen, hogy felnézhessen szüleire és legyen számára az életben egy személy, akire példaként tekinthet. Ez a számára követendő ideál először természetesen a családi körből kerül ki, később azonban a rengeteg információ és a személyiségváltozás hatására elkezd másfelé orientálódni. Ám, nagyon fontos, hogy az alapköveket valójában a szülők fektetik le.

Kezdjük az alapoktól!

Nagyon fontos, hogy a gyermekünk számára megtanítsuk tisztelni az élet alapvető értékeit. Természetesen nem csak a pénzről van szó, hanem azokról a társadalmi normákról, értékekről, érzésekről, amelyeket ha nem sajátít el tőlünk megfelelő minőségben, akkor az a későbbi kapcsolataira is hatással lesz. Az évek múlásával aztán egyre jobban tágul számukra a világ, annál mérvadóbb a nem családtagok véleménye, értékrendje. Rájönnek, hogy a világ nem fehér és fekete, hanem inkább annak milliónyi változata. A személyiség kialakulásánál rengeteg információ társul a már meglévőkhöz, és az elvárások, az erőszakos behatások miatt torzul is valamennyire – azaz, tanul, fejlődik, formálódik a személyiség. Ezért fontos, hogy milyen alapokra épülnek a kintről szerzett tapasztalatok.

Példaképek vonzásában

A legtöbb gyerek először a családjából, majd a média és a különböző platformok hatására a közkedvelt celebek jobb esetben sportolók netán szuperhősök világából választ magának példaképet. Ebből kiindulva rendkívül mérvadó, hogy pontosan milyen műsorokat, könyveket, újságokat engedünk megtekinteni nekik, hiszen ők még nem képesek a média által sugallt példaképek tulajdonságai közül szelektálni. Egy gyerek még nem látja a részleteket, összefüggéseket, miérteket és inkább úgy gondolkozik: ha neki bevált ez a stílus, akkor azt lemásolom és így teszek én is! Nem látja, hogy ezek a személyiségek hiányosak, és pont úgy működnek, mint a Barbie baba, amit szeretnénk lábra állítani: statikailag lehetetlen a működése. A lélek dolgai is statikusan épülnek egymásra és fontos a sorrend, az, hogy a valós életben is működjön.

Nem vagyunk szentek

A példamutatás egyik alaptétele, hogy mindig csak a jót és pozitív dolgokat szeretnénk megtanítani a gyermekünknek. Ez a felfogás azonban később rengeteg csalódáshoz vezeti a fiatal felnőtteket. Meg kell értetni már a kezdetekkor a csemetékkel, hogy a szülő nem Isten, nem egy mitikus figura, hanem ember, aki esendő. Nem az a feladatunk, hogy azt tanítsuk, hogy úgy nézzen ránk, mint egy szent képre, hanem az, hogy tiszteljen minket értékeinkért. Ez csak akkor lehetséges, ha – mértékkel – megmutatjuk esendőségünket, mindig beismerjük hibáinkat, korrigáljuk azokat, majd felhívjuk a gyerek figyelmét arra, hogy bizonyos tetteink nem követendők: példát mutatunk, hogyan kell megbékélni saját hibáinkkal, azokat helyén kezelni, javítani rajtuk.