Még biztosan nem tud mindent a fociról
hirdetés
A labdarúgás korunk egyik legnépszerűbb sportja, sőt Európában talán a legnépszerűbb, hiszen megannyi ember ragad a képernyő elé hétről hétre és nagyon sokan hobbiként is játsszák. Ennek az elképesztő közkedveltségnek valószínűleg az is az oka, hogy különösebben nem kell sok pénzt költeni és bárki játszhatja, ráadásul csapatjáték és az egész társaság részt vehet benne.
Az eredetét tekintve angol és 11 fős csapatok játsszák. A játéknak a célja nem más, mint a gólszerzés a rendelkezésre álló idő alatt, a győztes pedig az lesz, aki legalább egyel több gólt szerez. Lábbal játsszák ezt a játékot, de a játékos bármelyik testrészét használhatja a labda érintéséhez, a kezén kívül. Ez alól a két egymásnak feszülő csapatból csak 1-1 játékos kivétel, akik a kapusok, nekik szabad kézzel hozzáérniük a labdához. Azonban ők is csak a saját tizenhatos vonalon belül tehetik ezt meg, azon kívül rájuk is azok a szabályok vonatkoznak, mint a mezőnyjátékosokra. FIFA felmérése szerint a játékot a világon több mint 240 millió ember játssza rendszeresen, illetve ezt több mint 200 országban teszik, valamint több millió néző követi figyelemmel a kedvenc csapata teljesítményét. A labdajátékok közül egyértelműen kijelenthető, hogy ez a legnépszerűbb.
hirdetés
Érdemes egy áttekintést tenni a történelemmel kapcsolatban is. Állítólag a játéknak egy nagyon kezdetleges fázisát már i. e. 2 és 3. évezredben már játszották, mégpedig Kínában. Cuju volt az akkori játék neve, illetve a népesség körében tsu-küh(rúgni labda) nevet viselte. Azonban érdemes megemlítenünk Közép-Mexikót is, mivel ott az olmékok a tlacstli labdajátékot játszották, amelyben egy tömör kucsuklabda volt az eszköz. Az ókori Rómában is játszottak valami hasonlót, mégpedig egy rögbifélét, amelyet harpastumnak hívtak. Ebben a játékszer már eléggé hasonított a napjaink labdáihoz, mivel egy szőrrel bélelt felfújt bőrgolyó volt. Európában számos labdajátékot játszottak, melyeknek szabályai meglehetősen eltérőek voltak, viszont 1400 körül Firenzében a calció labdajátékot játszották egy előre megírt szabályok szerint, valamint rögzített méretű játéktéren. A mai modern szabályzat alapjait azonban csak a 19. Század közepén fektették le, amikor is különválasztották a rögbit és a futballt egymástól. 1848-ban Cambridge-i egyetemen történt meg.
Miért is érdemes figyelemmel tekintenünk ezt a sportot? Azért mert a szabályokat nagyon egyszerű megtanulni bárkinek és remek csoportos játék. Remek közösségfejlesztő lehet, amihez még különösebb anyagi háttér sem kell, mivel szinte csak egy labda és egy kis szabad tér szükséges hozzá. Mindazonáltal egészség szempontjából remek, hiszen nagyon jó kardió edzésnek is tekinthető, testünknek valamennyi izmát megmozgatja, illetve rendesen meg tud izzasztani. Természetesen a láb van a legjobban terhelve, viszont ugyanakkor az állóképességet is jelentősen tudja javítani. Amellett, hogy remek szórakozás és csapatjáték még nagyszerű közösségkovácsoló ereje is van, hiszen megannyi embernek van kedvenc focicsapata.
Említettük, hogy mennyire egyszerűek a szabályok, de mi azért megemlítjük pár sorban. A játékot kétszer 45 percig játsszák, a két félidő között pedig általában 15 perc szünet szokott lenni. A félidők végén a bírók általában ítélnek pár perces hosszabbítást, ez mindig a meccsen belüli történésektől függ, hogy volt e sérülés, cserélések, illetve sok szabálytalanság, amelyek elvehettek értékes időt a játékból. Egy gól, akkor szabályos, ha a labda teljes terjedelmével a gólvonalon áthalad. Ha a két csapat góljainak a száma megegyezik, akkor a meccs vége döntetlen. Egy meccsen 3 csere lehetősége van mindkét csapatnak, amelyeket a meccs folyamán bármikor kihasználhat. Akit már lecseréltek azonban már nem térhet vissza a pályára.