Elvis Presley „vallásos kultusza” máig él

A popzene történetének egyik legnagyobb énektehetsége azzal hódította meg a világ fiataljait, hogy a fekete zene stílusában fejezte ki a fehér tizenévesek lázadását. A „Király" hírnevével a mai napig senki sem vetekedhet. Szinte vallásos kultusza máig él, rajongók ezrei próbálják utánozni megjelenését.

Elvis Aron Presley 1935. január 8-án jött a világra; ikertestvére, Jesse Garon halva született. Mezőgazdasági idénymunkából élő, szegény családja eredetileg a Mississippi állambeli Tupelóban élt, majd Tennessee állam legnagyobb városába, Memphisbe költözött. A kamaszodó fiúnak ekkor módja nyílt arra, hogy jobban megismerje azt a zenét, amelyért rajongott. Sokat csavargott a feketék negyedeiben, például a Beale Street környékén, és bluest, rhythm and bluest meg gospelt hallgatott. Aztán mindezeket a country-zenével egyesítve egyéni, vadonatúj stílust alakított ki.

A középiskola elvégzése után, 1953-ban egy gépműhelyben dolgozott, amikor elhatározta, hogy saját lemezfelvételével lepi meg édesanyját a születésnapjára. Elment a Sun nevű helyi lemezcéghez, és kifizette két dal lemezre rögzítésének árát. Ekkor még senki sem figyelt föl rá, dc amikor a következő évben - már teherautó-sofőrként - újból megjelent a Sun stúdiójában, a cég tulajdonosa, Sam Philips megsejtette az üzleti lehetőséget a fiatalember különös hangjában és megjelenésében. Összehozta Elvist két helybéli zenésszel, Bili Black bőgőssel és Scotty Moore gitárossal, hogy fölvegyék egy fekete bőrű énekes, „Big Boy" Crudup That's Ali Right Mama című számát. Ez volt Elvis első kislemeze.

A rádióállomások eleinte nem tudták, hová sorolják az új tehetséget. A popzenei rádiók szerint túlságosan „countrys" volt az előadása, a country-adók szerint túlságosan „fekete". Egyvalami azonban biztos volt - Elvis Presley érzéki hangja és merész stílusa nem maradhatott sokáig észrevétlenül. Amikor a memphisi WHBQ állomás játszani kezdte a számot, a lemezboltok azonnal 7 ezer példányt rendeltek.

Sztár születik

1954-ben és 1955-ben Presley és zenekara a country-zene olyan fiatal csillagaival turnézott, mint Carl Perkins és Johnny Cash. Mihelyt a rajongók meglátták Presleyt, már senki sem állíthatta meg a sztársághoz vezető úton. A lányok megőrültek a jóképű énekes sötéten érzéki tekintetéért, gátlástalan, csípőrázó táncáén, bluesos hangjáért. A szülők és a hatóságok hevesen tiltakoztak - mindhiába. Presley 1956-ra a legnagyobb sztárrá vált a popzenében. Elvis Presley című nagylemeze sokáig vezette az albumok eladási listáját, akárcsak a következő nagylemez, ez egyszerűen az Elvis címet viselte. Korai rock 'n' roll-slágerei, a Heartbreak Hotel, a Blue Suede Shoes, a Hound Dog, valamint a szívhez szólóan egyszerű Love Me Tender azóta is gyakran hallhatók.

A hírnév ára

Presley 1955-ben szerződést írt alá a magát ezredesnek nevező Tom Parkerrel, aki attól fogva menedzsere és bizonyos értelemben a börtönőre lett. Parker agyafúrt üzletember volt, gondoskodott arról, hogy az énekes hírneve töretlen maradjon, ám ezért Presleynek hatalmas árat kellett fizetnie. Az „ezredes" céltudatosan „lebutította" az énekes személyiséget, rávette, hogy ostoba filmszerepeket vállaljon, és a nagyobb bevétel kedvéért gyenge, érzelgős számokat vegyen lemezre. Ha egy moziproducer hajlandó volt elég sok pénzt fizetni, már vihette is Elvist, aki aztán 31 - szinte kivétel nélkül hitvány, egy kaptafára készült - filmnek lett a főszereplője. A King Creole (1958) vagy a Girls Girls Girls (1962) ma már csak a megszállott rajongókat érdekli.

Presley pályáján fordulópontot jelentett, hogy 1958-tól 1960-ig az Egyesült Államok hadseregében szolgált. Közben sorra jelentek meg újabb slágerei, köztük a Don't Be Cruel, a Jailhouse Rock, a Mard Headed Woman, valamint az It's Now or Never. A világ slágerlistáin egyetlen igazi vetélytársa sem akadt 1963-ig, a Beatles feltűnéséig.

A legnagyobb amerikai szaklap, a Billboard százas slágerlistájára 149 kislemeze került fel, s Presley összesen 80 héten át volt első helyezett - tovább, mint bármely más előadó vagy együttes. 17 listavezető száma volt, ennél többet csak a Beatles ért el.

Elvis Presleyt megromlott egészsége drogfüggőségbe taszította, és hamarosan mindenkinek feltűnt, hogy mennyire leromlott az állapota. A végén már csak szánalomra méltó árnyéka volt annak a dinamikus egyéniségnek, aki húszévesen megújította a popzenét.

A legenda tovább él

Elvis Presley az 1960-as évek közepén egy időre visszavonult a koncertezéstől, de amikor 1968-ban elkészült vele a visszatérését beharangozó tévéműsor, ismét csúcsformában volt. 1969-ben négy héten át telt házak előtt lépett föl Las Vegasban, 1970-ben pedig újabb koncertkörútra indult az Egyesült Államokban (külföldön nem lépett föl, állítólag azért, mert Parker nem kaphatott volna útlevelet, és nem akarta felügyelet nélkül elengedni).

A sztár azonban magánéleti válságba került: felesége, Priscilla 1973-ban elvált tőle. Egészségi gondjai sokasodtak, kiújuló tüdő- és mell hártyagyulladás, májgyulladás gyötörte, kórházba került, és fájdalomcsillapító-függővé vált. Hízásnak indult, ettől megijedt, és a fogyasztótablettákra is rászokott. Az állandó feszültség felőrölte szervezetét. 1977. augusztus 16-án eszméletlenül találtak rá Graceland nevű birtokán, s hamarosan szívelégtelenség miatt meghalt. Alig múlt 42 éves.

Halála után mítosza tovább nőtt. 1993-ban postabélyegre került az arcmása, elsőként a rocksztárok közül. Egynéhány imádója nem volt hajlandó elhinni, hogy a „Király" halott, ők azt rebesgettek, valójában álnéven él valami jól eltitkolt helyen.

Gracelandet évről évre hódolók milliói keresik föl, hogy leróják tiszteletüket a bálvány előtt. Megveszik a giccses emléktárgyakat, és fotók tömkelegét készítik az énekes egykori birodalmáról. Ám az üzletté vált emlékezés közepette nem szabad megfeledkezni arról, hogy Elvis Presley ragyogó zenész volt, aki vele született tehetségével és egyéniségének bűverejével új korszakot nyitott a popzene történetében.