Hogyan készülnek a természetfilmek?

Mindannyian élvezettel nézzük a természetfilmeket, amelyek szórakoztatva oktatnak, és újabb támogatókat szereznek az arra érdemes környezetvédő akcióknak. Kevesen tudják azonban, mennyi munka kell egy harminc vagy hatvanperces alkotás létrehozásához. Most megtudhatjátok, hogy milyen teendője van a természetfilmes stáb tagjainak.

Nem vitás, amióta az első természetfilmek megjelentek a képernyőn, óriási hatást tettek a közvéleményre, fontos környezetvédelmi kérdésekre hívták föl a figyelmet, és elmélyítették a nagyközönség természetismeretét. Az idősebbek ma is sok országban szeretettel emlékeznek Hans és LotteHaas vagy Arman és Mihaila Denis sorozataira. Bár a hőskorban készült művek tudományos értéke nem vetekedhet a maiakéval, kétségtelen érdemük, hogy a nézők otthonába vitték a vadvilágot. Azóta a természetfilm-készítés mesterfokra fejlődött, és ezek az alkotások ma is igen népszerű televízióműsorok. A szakemberek számos izgalmas újítást alkalmaztak, a nagyközönség már megszokta a mikroszkópos, a gyorsított vagy lassított felvételeket, sőt még az egészen „lehetetlen" beállításokat is, amilyen a szárnyaló sas szemének közelképe, a nyüzsgő termeszkolónia közepén petét rakó királynő, netán a keselyűk által marcangolt gnútetem mellkasából kifelé néző optika. A természetfilmeket különlegesen képzett, elhivatott szakemberek készítik. Jellegzetes csapatmunkáról van szó, amelyben mindenkinek megvan a maga nélkülözhetetlen teendője.

Anyaggyűjtés

Az anyaggyűjtés felelőse rengeteg időt takarít meg a producernek és az operatőrnek. Rá hárul a feladat, hogy minden háttéradatot összegyűjtsön az adott állatról, annak viselkedéséről és fellelhetőségéről. Tudományos könyveket, folyóiratokat, ismeretterjesztő cikkeket böngész át, a témát alaposan ismerő szakemberekkel tanácskozik. Megszervezi, hogy az operatőr az adott faj tudós szakértőjével vállvetve dolgozzék a terepen, s így értékes időt lehet megtakarítani, amikor a film „hőseinek" megkeresésére, a helyszínre utazás és az ellátás megszervezésére, a filmezéshez legkedvezőbb évszak kiválasztására kerül sor. Akadnak azonban olyan helyzetek, amikor annyira kevés vagy elavult a rendelkezésre álló ismeret, hogy az operatőrnek nem marad más hátra, mint bízni a szerencséjében: hátha sikerül elcsípnie valamilyen addig soha nem látottjelenetet, mire a nap leszáll. Ilyenkor aztán világraszóló szaktekintéllyé léphet elő, tudósok és más operatőrök fordulnak hozzá tanácsért.

A hangrögzítő

A hangrögzítő is fontos résztvevő a természetfilm-készítésben. Természetes háttérzajok nélkül a mű nem lehet igazán hiteles. Az aláfestő zene is fokozza a hatást, ha módjával és a kellő helyeken alkalmazzák, ám sok filmben egyáltalán nincs szükség zenére. Az operatőr általában fölveszi a képet, azután a hangrögzítő - aki gyakran ugyanaz a személy - a hangot. Nagyon fontos a hely légkörének érzékeltetése, ehhez a hangfelvételek különféle nap- és évszakokban készülhetnek. A felvételekhez nélkülözhetetlen, különlegesen érzékeny mikrofonok egészen távoli országúti vagy repülőgépzajokat is felfoghatnak, ezért az ilyen részeket nem lehet felhasználni. A sajátságosabb hangokat, például a madárcsicsergést vagy a békabrekegést is többször rögzítik, hogy legalább egy felvételt be lehessen keverni a filmbe.

A gyártásvezető

A gyártásvezető a felelős az egész folyamat lebonyolításáért. Ő gondoskodik a nyersanyag - különféle célokra más-más típusú film kell -, a különleges berendezések (endoszkóp, képerősítő, világítótestek), a gépkocsik, a motorcsónakok, a gumitutajok, valamint más felszerelések beszerzéséről, és ő biztosítja hozzájuk a kezelőszemélyzetet is.

Az operatőr

Bár a stáb egyik tagja sem tudna dolgozni a többiek nélkül, az operatőr nyilvánvalóan az egyik legfontosabb résztvevő a természetfilm megvalósításában. Rengeteg időt tölt a terepen, egy félórás műsor kedvéért akár egy évet is, ha pedig egyórás a film, másfél évet vagy még többet is.

A producer

A producer hangolja össze az egész stáb munkáját. Szorosan együttműködik az operatőrrel a film megtervezésében - rendszerint a helyszín „felderítése", tehát az ottani lehetőségek feltérképezése közben vagy után.