Az U.N.C.L.E. embere filmkritika

Az U.N.C.L.E. embere film nem egy szokványos mozi, legalábbis nem annak lett kitalálva. Vegyítve vannak benne a kémfilmes jelenetek némi humorral. Az egésznek pedig némi fordulat és a retro ad egy kis pikantériát. Cikkünkben megtalálod, hogyan vélekednek kritikusok a filmről és természetesen mi is kivesézzük.

Mielőtt nekiesnénk érdemes megemlíteni, hogy ebben az évben akad vetélytársa ebben a műfajban. Valamiért ugyanis 2015-ben folyamatosan jelentek meg a kémes filmek. Csak hogy párat említsünk: Kingsman, Gunman, A kém, Citizenfour, és persze a Mission Impossible Titkos nemzet. Az érdekesség pedig az, hogy ugyan mindegyik alapvetően kémes mozi, mégis mindegyik egy kicsit sajátosan nyúlt a témához.

A hu.ign.com oldal a két kém szerepét emeli ki a filmből: „Az U.N.C.L.E. embere kémfilm volta mellett egyben buddy movie is: két, ellentétes karakternek tűnő férfiú közös munkájáról, majd összecsiszolódásáról és barátságáról is szól. Sajnos ezen a téren gyengébben teljesít: a főhősök közti viszonyok és azok változásai felületesen ábrázoltak, vázlatosak maradnak, és ebből következően pedig az igazi feszültség is ritka vendég a filmben.

Mindez azért fordulhatott elő, mert az akciójelenetek olyan mennyiségben (és minőségben) vannak jelen, hogy közöttük kissé elsikkadt a karakterek elmélyítése. A Trabant vs. Wartburg üldözés, a motorcsónakos-teherautós szekvencia, vagy a végső tengeri leszámolás mind-mind egyszerre látványos, szellemes és egyedi, jó ideig emlékezni fogunk rájuk.

Sőt, ha valamire, inkább ezekre fogunk emlékezni Az U.N.C.L.E. embere kapcsán. És egy Guy Ritchie-féle retró kémfilmtől nem pont ezt várjuk? Igazi üdítő színfolt a nyári mozis kínálatban és a kémfilmdömpingben. Stílusos, látványos, szórakoztató - és feszültségmentes.”

Valóban nagyon fontos a két szerep közötti kapocs, viszont ahogy írták, ezt nem sikerült teljes mértékben kidolgozniuk a film készítőinek. A bajunk az vele igazából, hogy túl sablonos lett. Bármennyire is próbálja megismertetni a film velünk a karaktereket, a felszínes jellemvonásokon túl semmi több nem derül ki. Sőt, mondhatni, hogy néhol már-már unalmas egészen addig, amíg nem következik valamilyen fordulat.

A gamekapocs.hu oldal fontosnak tartja megemlíteni a klasszikus kémfilm jellegét: „Sablonos, ismert panelekből építkezik a történet. A nagy küldetésnek így egyszerűen nincs is súlya, nem érezni, hogy a bűnszervezet ügyködése valóban globális katasztrófához vezethet. Itt nincsenek saját pecsenyéjüket sütögető Dr. No-k, csak közhelyes náci terroristák, dögös szőke dominák - Victoria Vinciguerra (Elizabeth Debicki) -, csillogás és pompa. De egy könyvet se a borító alapján ítél meg az ember,  Az U.N.C.L.E. embere pedig már a trailerből jól ismert trabantos üldözéses jelenettel egyértelművé teszi, régi vágású, klasszikus értelemben vett kémfilmmel lesz dolgunk, miközben hősei James Bondhoz hasonló eleganciával, bohém, vicceskedő stílusban és lazasággal fogják térdre kényszeríteni a főgonoszt.”

Minden benne van tehát, amely nem hiányozhat egy klasszikus kém moziból, de sajnos vagy nem sajnos van más is benne. Egész egyszerűen nem tudunk elmenni a mellett, hogy az egész olyan, mintha egy játszótéren játszanának a gyerekek a játékfegyverekkel, játékmotorcsónakokkal, játékbombákkal, stb. Ugyanis egyetlen percig sem lehet izgulni azon, hogy mi lesz a főhősökkel vagy, hogy sikerül-e megmenteni a világot-játszóteret. Ez a fajta komolytalanság, izgulásmentesség sok érdektelen tekintet eredményezhet, főleg azoktól, akiknek nem jön be a sajátos humor. Nos, számunkra tipikusan olyan film, amely nézhető a nagy családdal popcorn mellett, mert akkor sem kell megállítani a lejátszást, ha esetleg valakinek WC-re kell menni. Ja és még a kisgyerek sem fog bepisilni, aki annyira izgul a főhősökért, hogy még WC-re is elfelejt kimenni.

Forrás

hu.ign.com és gamekapocs.hu

Képek: partyponty.hu és cinestar.hu