A műfaj élvonalába ért a Budapest A Cappella Fesztivál

A tavalyi próbaév után idén már háromnapossá bővülve a műfaj nemzetközileg jegyzett legjobbjait mutatta be az elmúlt napokban a Budapest A Cappella Fesztivál a Várkert Bazárban a Dunapest programsorozatának részeként. A tavaly a WOMEX-et is Budapestre hozó Hangvető által szervezett eseményen hat külföldi és három magyar fellépő szerepelt nagy sikerrel.

„Rendszeresen járunk a cappella fesztiválokra szerte a világban, de ilyen jól szervezett és a műfaj változatosságát bemutató eseményen és egyben ilyen gyönyörű helyszínen talán még sosem léptünk fel”, mondta koncertjük után a finn Tuuletar egyik énekesnője, Venla Ilona Blom. A finn zenekar itt, Budapesten mutatta be pár nappal korábban megjelent új lemezét. A Tuuletar finn népdalok és beatbox, azaz a szájdob egészen rendkívüli társítására épülő zenéje olyan mértékben varázsolta el a fesztivál közönségét, hogy még a Magyarország-Izland meccset adó kivetítőt is sokan otthagyták érte, a szombati nap zárása után pedig ismét a színpadra követelték őket, ahol negyedórás extra ráadást adtak a rajongók kedvéért.

Ugyancsak elvarázsolta a közönséget Vusa Mkhaya zimbabwei kvartettje, amely a zulu hagyományból ismert isicathamiya stílus egyik legnevesebb képviselője ma a világban. Ők már évekkel ezelőtt lemezre vették a „Tavaszi szél vizet áraszt…” afrikai harmóniákra épülő verzióját, amelyet azonban Magyarországon még sosem volt lehetőségük előadni – egészen a Hangvetőtől érkezett meghívásig. És nem ez volt az egyetlen magyar népdal, amely némi akcentussal csendült fel a fesztiválon, hiszen a grúz Alaverdi a „Csillagok, csillagok…”-at adta elő a cappella verzióban. A világhírű Iberi kórus négytagú kistestvére – az Alaverdi négy tagja mind tagja a nagy Iberinek is. De illesztett népdalokat programjába a budapesti Jazzation és a szegedi Fool Moon is: előbbi egy moldvai csángót és egy ritkán hallható tajvani dalt, utóbbi egy magyarországi délszláv darabot. A Fool Moon, amelynek éppen a Magyarország-Izland meccs után lépett fel, focis utalásokkal tette még a szokásosnál is szórakoztatóbbá koncertjét.

A fesztiválról a külföldi fellépők elsősorban azt tartották kiemelendőnek, hogy milyen érzékenyen reprezentálja a műfaj sok-sok oldalát, miközben mégis egységes képet mutat: a népzenei, kórushagyományban gyökerező, a swinges, a kamarazenei, a popzenei a cappella képviselői egyaránt felléptek. A cél az volt, hogy jöjjenek bár az a cappella hagyomány bármely irányából, a legmagasabb minőség és a szakmai kíváncsiság jellemezze őket. A Hangvetőnek ez a törekvése sikerrel is járt: fesztiválokon ritka, hogy a fellépők szinte mindannyian meg is hallgatták egymást és a koncertek után is együtt buliztak. A Tuuletar tagjai együtt énekelték a bolgár Abagar népdalait, a Kongero jegyzetelt a Tuuletar koncertje alatt, az Alaverdi tagjai pedig még fellépésük másnapján is visszajöttek, hogy megnézzék a Romengo és vendége, a Nyugat-Afrikai balafonos, Mamadou Diabate játékát.

„A tavalyi, még csak egynapos fesztivál után nagy ugrás volt a három napra való bővítés”, mondta Lelkes András, a szervező Hangvető ügyvezetője, „de bíztunk magunkban, mert tudtuk, hogy mind a fellépő művészek, mind pedig a helyszín, a Várkert Bazár Öntőház udvara verhetetlenek a maguk műfajában, a többi pedig csak rajtunk múlik”. Lelkes András elmondta, hogy ha a Hangvetőn múlik, jövőre is lesz Budapest A Cappella Fesztivál és reményeink szerint azonos helyszínen. „Egy fesztivál bevezetése nem egy-két év, így nem is vágtunk volna bele, ha nincsenek hosszú távú terveink”, fogalmazott és egyúttal megköszönte az esemény támogatóinak, a Várkert Bazárnak, a Dunapestnek, a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Finnagorának, a Bolgár Kulturális Intézetnek, az Osztrák Kulturális Fórumnak, Skandináv Ház Alapítványnak, az Appeninn Nyrt.-nek, a Fórum a Népművészetért Alapítványnak és a Fidelio-nak.

Fotó, szöveg: Presspresso