A magyar indiánok nyomába eredtek a Librettóban

A Karl May-indiánregények világba kalauzolja látogatóit a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM). A Rézbőrű volt az alkony – A magyar indiánozás nyomában című tárlat szerteágazó ösvényeken vezet a gyerekkor indián hőseitől a felnőttkor állomásaihoz, magyar szerzők regényein és közösségi megmozdulásain keresztül. A kiállítás kurátora, Wirth Imre, valamint a Sok Rokon indiánkör törzsfőnöke, Gilyén Péter az M5 kulturális csatorna Librettó című műsorában meséltek arról, milyen szerepet tölt be a magyar kultúrában az indián kultusz.

Mi a közös Borvendég Deszkáss Sándorban, Baktay Ervinben és Cseh Tamásban? Mindhárom művészt érdekelte az indiánok kulturális öröksége, ami manapság egyre kevésbé népszerű, pedig évtizedekkel ezelőtt még generációk hosszú sora nőtt fel indiánregényeket olvasva. A PIM új tárlatával - amely a Rézbőrű volt az alkony – A magyar indiánozás nyomában címet kapta - az elfeledésbe merülő magyar indiánozást támasztja fel olyan kiállítási anyaggal, amelyhez ha a mai gyerekek már nem is, a felnőttek sok emlékkel tudnak kapcsolódni. Fehér Szarvas könyvei nyomán a cserkészet és az indiánozás, a dunakanyari indián-cowboy táborok és mai napig élő hagyomány, a Cseh Tamás és barátai által 1961-ben életre keltett bakonyi indiánozás is megjelenik a kiállításban.

„Nem volt könnyű megszervezni úgy egy irodalmi kiállítást, hogy ennyire látványosak a témához kapcsolódó tárgyi emlékek. A magyar indiánozás történetét izgalmas installációkkal, eddig nem látott filmfelvételekkel és fényképekkel színesítettük, az irodalmi művek, személyes visszaemlékezések és a különleges kiadások mellett” – fogalmazott Wirth Imre, a kiállítás kurátora az M5 műsorában, aki hozzátette, Mihalkov György kiállításrendező és az indiánozás hagyományát éltetők segítették munkáját.

„Elég korán csatlakoztam a bakonyi indiánokhoz, de az első éveket csak hallomásból ismerhettem meg az alapítónktól, Cseh Tamástól. Az indulás egyfajta romantikus elképzelés volt, fiatalokról, akik az érettségi évében kalandos, izgalmas játékra indulhattak az erdőbe, újraélhették a gyerekkori indiánregények gondtalan szabadságát. Tamás jól tudta, hogy hosszú távon akkor lesz ez jó, ha néprajzilag hiteles, így a zene mellett egész életében ezen munkálkodott” – mondta el a Librettóban Gilyén Péter, a Sok Rokon indiánkör törzsfőnöke, aki ma már unokáival együtt őrzi a hagyományt a rendszeresen megszervezett indiántáborokban.

A kiállításról és a Cseh Tamás-felé indián nyarakról a Librettó idézett adásában többet is megtudhatnak az érdeklődők.

Forrás: MTVA