Pop az 1960-as években (2. rész)
hirdetés
Bár a legnagyobb nevek Angliából jöttek, az amerikai popszakma Amerikában sem lankadt. Berry Gordy Jr. és William (Smokey) Robinson 1960-ban, Detroitban megalapította a Támla Motown lemezcéget.
A Motown Detroitnak a beceneve a Motor Town (Autóváros) szavakrövidítéséből keletkezett. A feketék vezette cég eleinte csak fekete zenészekkel készített felvételeket, a Supremes, a Temptations és más együttesek lemezeinek millióit adták el rhythm and blues meg gospel számokkal.
hirdetés
Énekes-dalszerzők
Amerikában tűnt fel, de Angliában vált világsztárrá az elektromos gitár legnagyobb mestere, Jimi Hendrix. A nagyvárosi élet sötét oldaláról szóló, avantgárd számok szerzője, Lou Reed és együttese, a Velvet Underground New Yorkban maradt, és valóban híressé csak. a következő évtizedben vált. A folk-rock is amerikai találmány: énekes-dalszerzők sokaságát ihlette meg Bob Dylan nevezetes fellépése az 1965-ös newporti folkfesztiválon. Erre a műfajra a költői, társadalmilag elkötelezett szövegek, a kemény ritmusok és az elektromos kíséret egysége jellemző. Dylan többféle stílussal is kísérletezett; követői közül a legsikeresebbnek egy New York-i duó, Simon és Garfunkel bizonyult. A Diploma előtt című, I967-es film zenéje világszerte híressé tette nevüket, az 1970 januárjában kiadott albumukból, a Bridge Over Troubled Water (I líd a zavaros víz felett) címűből pedig nyolcmillió peldány kelt el.
Kalifornia hangja
Az 1960-as évekre a kaliforniai muzsikusok egyre fontosabb szerepet játszottak mind a kommersz, mind a kísérletező popzenében. A csupa derű „surt musicot" a Beach Boys népszerűsítette. A Byrds hosszú ideig folk-rock együttesnek számított.
Az évtized második felére a „kaliforniai zene" mindinkább a hippik és a radikális diákmozgalmak zenéjét jelentette. Az előbbit a The Mamas and the Papas, az utóbbit a Country Joe and the Fish együttes képviselte. A rock egyik legeredetibb újítója, Frank Zappa és együttese, a Mothers of Invention viszont éppen az álomvilágban élő hippiket (és egyebek közt a Beatles Bors őrmesterét) gúnyolta ki We're Only in It for the Money (Csak a pénzért csináljuk) című 1968-as albumában.
A lázadó amerikai fiatalok „ellenkultúrájának" a kábítószeres élmény volt az egyik központi témája. Jim Morrison legendás együttese, a Doors a nevét is Aldous Huxley angol írónak a mcszkalin nevű hallucinogén szerről szóló könyvéből vette (Az érzékelés kapui - The Doors of Perception). Az LSD vagy „acid" (vagyis sav) és más „tudattágító" anyagok népszerűsége nyomán alakult kí az acid rock műfaja, ezt képviselte például a szintén kaliforniai Jefferson Airplane és Grateful Dead.
A popzene óriási üzletté vált, és egyre több változata jött létre. 1969-ben az angol The Who lemezre vette az első rockoperát, a Tommyt, erre viszont némi hatással volt az előző évben bemutatott hippi-musical, a Hair.
A legtöbb szám 1963 táján a 12 ütemes bluesformát 32 ütemes dalformát követte, és nem volt hosszabb bárom és fél percnél. Az évtized végén egyik-másik avantgárd vagy „underground" zenekar már egész albumoldalt betöltő (bő negyedórás) kompozíciókat is előadott, és a komolyabb lemezeknek szinte nélkülözhetetlen kelléke volt a hosszú és bravúros gitárszóló. A szövegekben a tizenévesek szerelmét felváltotta a társadalmi kommentár, a kábítószeres élmények magasztalása és a szabad-asszociációs költészet. Ennek az irányzatnak a Pink Floyd volt a legjobb képviselője.
Fesztiválkultúra
A hatvanas éveknek méltó lezárása volt a woodstocki fesztivál, a populáris kultúra történetének egyik legfontosabb eseménye. Egy New York állambeli farmon, 1969. július 15-17-én, több mint 300 ezer fiatal gyűlt össze, s a világ legjobb rockzenekarai szinte kivétel nélkül felléptek. A „béke, szeretet és Woodstock-nemzet" egy egész nemzedék jelmondata lett.