Amikor tényleg szenvedsz a szépségért…

Bizonyára azzal semmi újat nem mondok, hogy a szépségideál koronként és évszázadonként más és más volt. Ezekért a szépség ideálokért pedig mindig vannak olyanok, akik képesek szenvedni is. De hol a határ? Vannak azért olyan kínzó praktikák is, amiket én személy szerint biztos nem vállalnék be.

Napjainkban a divat arra veszi rá az embereket, hogy eszeveszetten koplaljanak, és elégetve minden gramm zsírt, karcsú alakot mutassanak fel. Rendszerint azok, akik megrögzötten fogyni akarnak át is esnek a ló túloldalára, bulémiásak, anorexiásak lesznek, sokszor pszichés zavarokkal küszködnek, mert még mindig téves képet látnak a tükörben. Ilyenkor már betegségről beszélünk és sokszor szakorvos segítségére van szükség. 

De persze voltak olyan korszakok is, amikor nem a nádszálvékony testalkat volt az ideál. A török háremek legnépszerűbb hölgyeinek azok számítottak, akik a korabeli turbános urak ízlésének megfelelően gömbölyű idomokkal és kicsattanó bőrrel dicsekedhettek. Ennek érdekében a hárem irányítói képesek voltak a bent tartózkodó asszonyokat akár erőszakkal is táplálni.  A Szamoa szigetén élő férfiakat sem gerjesztették a zörgő csontú nők, náluk a nagyon extra méretek és a minimum 100 kiló volt az alap… Sajátos ízlésükkel érdekes módon nem állnak egyedül, Amerikában is létezik az etető-evő kapcsolatoknak egy szubkultúrája. Ebben a partnerek számára az szerez erotikus élvezetet, ha etetik a másikat, illetve ha meghíznak a kedvéért, hogy ettől váljanak vonzóbbá a szemében.

Megnyomorítás a szépség jegyében

Elhízni sem semmi azért, hogy valakinek szépnek tűnjön egy nő, de ennél jóval fájdalmasabb, barbár trükköket is ismer a történelem. Bizonyára már sokan hallottak arról, hogy a kínaiak évszázadokon át elkötözték és megnyomorították a kislányok lábát, hogy felnőttként is megtartsák az oly erotikusnak vélt „aranylótusz” lábat. Az igazat megvallva igen csak érthetetlen, mi a jó és szép a mesterségesen megnyomorított, sebes lábakban, mivel egy ilyen láb nemcsak csúnya, hanem szörnyen büdös is volt.

Hasonlóan kínzó fájdalommal érték el a csendes-óceáni szigetvilág lakói is, hogy a fülcimpájuk annyira megnyúljon, amíg le nem lóg a vállukig. De a maoriknál szokásos, egész arcra kiterjedő tetoválás és mesterséges hegek előidézése sem tartozhatott a legörömtelibb beavatkozások közé.  Az Amazon mentén élő férfiak és asszonyok egyre növekvő átmérőjű falapok szájukba csúsztatásával érték el, hogy az ajkuk tányérnyi nagyságúra nyúljon, míg egyes afrikai törzsek asszonyai direkte kificamították a nyakcsigolyájukat, hogy a nyakukat vasból készült gyűrűkkel megnyújtva valódi zsiráfnyakra tegyenek szert.

De nem kell messze mennünk, hogy hasonló példákat lássunk a közvetlen közelünkben is. Napjainkban is gyakori az arc vagy a test természetellenes átalakítása, ugyancsak fájdalmas eljárásokkal. Gondoljunk csak a tetoválásokra, a piercingekre, de ebbe a kategóriába tartoznak a plasztikai műtétek is.

Mérgező festékek az arcon

Európa korábbi évszázadaiban sem volt másképp, a szépségért megszenvedtek. A Tudorok uralkodása alatt például mindkét nem gondolkodás nélkül vállalta a halálos veszélyt, amely az ólomtartalmú púderek és arcfestékek használatával járt. Edward király idejében a szép hölgyek szintén mérgező anyagot, arzént szedtek, hogy szert tegyenek a kor szépségideáljának megfelelő, áttetsző bőrre és kitágult pupillára. A tág pupillák nyújtotta szelíd tekintet ráadásul a mai napig gyengéje a férfiaknak. Sőt korábban az olasz nők is ennek eléréséért csepegtették bele szemükbe a nadragulya mérgező levét.

Néhány borda mínuszba

A viktoriánus korban a nők kivetették egy-két bordájukat, hogy a derekukat minél karcsúbbra fűzhessék, ugyanakkor szerveik összenyomódtak és a későbbiekben rendszeresen betegeskedtek is miattuk. A második világháború előtt a filmsztárok is zokszó nélkül kihúzatták a bölcsességfogaikat, így érve el az olyannyira vágyott, beesett arcformát…

Bármennyire is elborzadunk azon, hogy régen miket meg nem tettek a nők a szépségért, be kell látnunk, sokat nem változott a világ, hiszen napjainkban is a megfelelési vágy diktál.   

Képek: csinifix.hu és mult-kor.hu