Mezőhegyes a mesebeli város

Mezőhegyes hazánk délkeleti részén, a magyar-román országhatár közelében található. A helyi és a környékbeli lakosok Magyarország legbájosabb, mesebeli kisvárosának tartják a települést, ami azért túlzás, de nem minden alap nélküli ez a vélekedés. A városka területe természeti adottságainak köszönhetően ősidők óta lakott hely, a honfoglaló magyarok is hamar megtelepedtek a síkságon.

A történelem viharai Mezőhegyest sem kímélték, Buda visszafoglalásának évében a törökök pusztává tették a sokat szenvedett települést.

Mezőhegyes újjászületése

A török kiűzése után újból a benépesedett a kincstári birtokká vált puszta. A középkori Mezőhegyest  elpusztította a török, f azonban egy későbbi, török elleni összefogás eredményeképpen újjászületett.Az újjászületés előzménye, hogy a Habsburg Birodalom lóállományát igencsak „megviselték" a törökök elleni folyamatos háborúk, szükségessé vált az állomány felfrissítése. A reformer II. Józsefnek jól jött Csekonics József vérteskapitány javaslata, hogy a kedvező földrajzi adottságú kincstári Csanád-Aradi-birtokon kellene ménest alapítani.  1784-ben megkezdődött a katonai ménes létrehozása, a következő évben pedig megindult az építkezés. Ettől az időponttól számoljuk Mezőhegyes fénykorát, a tudatosan tervezett település kisvárosi jellegével elütött az alföldi községektől. Az 1810-es évek elején felépült a ménesközpont, és elkészültek a kiszolgálóépületek. Ebben az időben alakították ki a majorságokat, a több mint harminc majorból tizenhat még ma is létezik. Az 1830-as években felépültek a Mezőhegyesre oly jellemző zabsilótornyok, amikben a lovak abrakolásához szükséges zabot tárolták - ezekből mostanra hét maradt fenn. A lótenyésztés 194 ménnel és 405 kancával kezdődött meg, éves átlagban 7-8 ezer lovat szállítottak innen a Habsburgok csapataihoz.

Nóniusz, mezöhegyesi angol félvér, gidrán

A ménesbirtok három kiváló lófajta bölcsője lett. A Nonius nevű normann menta napóleoni háborúk során zsákmányolták az osztrákok.NoniusSenior 1815-ben került Mezőhegyesre, ahol 17 évig állt tenyésztésben, ez idő alatt 79 mén- és 122 kancacsikó született utána. Az erős testfelépítései katonai hátas és hámos nóniusz lófajta ma élő utódai mind visszavezethetők NoniusSeniorra. XXXVI. Nonius az 1890. évi párizsi világkiállításon elnyerte a „tökéletes ló" megtisztelő címet. FuriosoSenior 1841-ben került Bábolnáról Mezőhegyesre, ahol 1851-ig 180 csikót nemzett. Versenylói pályafutása csupán egy évig tartott, 1840-ben megnyerte a „Pest városidíjat", a „Festetich-díjat" és a „Pozsonyi díjat", legyőzőre egyetlen versenyen sem talált. A North Star nevű mén 1853-ban Angliából került Mezőhegyesre, ahol 114 csikót nemzett. IVNorth Star törzsmén bekapcsolódott a Furioso-törzsbe, és ezzel megalapították Európa egyik legjobb iófajtáját: a mezőhegyesi angol félvért. A harmadik kiváló magyar lófajta a gidrán. GidránSenior 1811-ben született Közép-Arábiában, 1816-ban Lipicánkeresztül került Bábolnára. Ide Mezőhegyesről több kancát küldtek fedeztetés céljából, a 25. számú mezőhegyesi kanca vitte tovább a gidrán fajtát. 1962-től új feladatot kapott a Mezőhegyesi Ménes. Tekintettel a nemzetközi sportvilág elvárásaira az ugrósportban az eddigieknél nagyobb képességű, illetve a mindenkori nemzetközi szintek teljesítésére alkalmas magyar ugrő-sportló kitenyésztését tűzték ki célul. Az eredmény nem maradt el, az 1980-as Moszkvai Olimpián a magyar csapat IV. helyezett lett, a csapat mindhárom lova mezőhegyesi tenyésztésű ló volt. A fajta 1984-ben mezőhegyesisportló néven állami fajtaelismerést nyert.

A fedett lovarda és központi istálló

A ménesparancsnokság épületével szemben látható az empire stílusú fedett lovarda. Ez volt az ország első olyan létesítménye, ami a lovak téli gyakorlását szolgálta - és szolgálja a mai napig is. A 20x40 méteres lovarda 1809-ben épült, Hild János tervei alapján. A tetején stílszerűen „szellő" mutatja a szélirányt. A bejáratnál levő bronz domborművön Kozma Ferenc miniszteri biztos az angol félvér ménest mutatja be Ferenc József császárnak.