Horgászturizmus: áldás vagy átok?
hirdetés
Az idei év a vízparti régiók számára sem volt felhőtlen. A határlezárások miatt Európa-szerte elmaradtak a turisták és így a hobbihorgászok is. Ez pedig hatalmas kiesést jelentett a gazdaságoknak.
Európában körülbelül 9 millióan horgásznak kedvtelésből. Sok elmaradottabb tengerparti régió ezekből az emberekből tartja fenn magát. A népszerű hobbi 10 és félmillió eurót hoz a konyhára a vízparti közösségeknek.
hirdetés
A nyílt tengeren nem csak halászok, de biológusok is zötykölődnek. Megpróbálják megérteni egymást, de ez koránt sem könnyű. Bár a horgászok nem használhatnak profi felszerelést, így is nagy hatással vannak a halállományra. Az amatőr horgászok több tőkehalat és sügért fognak ki, mint a hivatásos halászhajók. Az EU már korábban betiltotta a kelet-balti tőkehal és a mediterrán kékuszonyú tonhal kifogását. A biológusok szerint azonban ez sem elég ahhoz, hogy megvédjük a veszélyeztetett fajokat.
- Egyre kevesebb a hagyományos, régi halász és egyre több a divat pecás. Így lassan több halat fognak ki a turisták, mint az évtizedek óta horgászó helyiek. Az eredmény egészen megdöbbentő - magyarázta Josep Lloret Romañach, tengerbiológus.
Hogy a kedvtelésből űzött horgászatot fenntarthatóvá tegye, az Európai Bizottság engedélyeket osztana a tenger szerelmeseinek és applikációkon keresztül követné tevékenységüket. A túlhalászás két veszélyt is rejt magában. Egyrészt tizedeli az élővilágot, másrészt pedig nem hoz annyi pénzt a kisközösségekbe, mint amennyire megbolygatja azoknak az életét. Sok helyi ugyanis azért dobja be a horgát, hogy utána legyen mit az asztalra tennie.
- A megélhetési halászat teljesen más. Ezek az emberek azért ragadnak botot, hogy táplálni tudják a családjukat. Nagyon kevés adatunk van róluk, pedig rendkívül izgalmas lenne látni. Ki tudja milyen lesz a helyzet a járvány után. Lehet, hogy mindannyian halászatra szorulunk majd - tette hozzá a szakember. Éppen ezért fontos, hogy ne csappanjon meg a halállomány és mindenkinek akadjon valami a horogra.
És nem csak damilon rángatni, hanem nézni is érdemes ezeket a teremtményeket. Nem csoda, hogy a horgászok egyre gyakrabban ütköznek búvárcsapatokba. Boris Mörker családja már több mint 40 éve üzemeltet búvárbázist a Costa Braván. A víz felszíne alól pedig minden probléma nagyobbnak tűnik. Boris szerint a hobbi horgászok több szemetet és leszakadt damilt hagynak maguk után, valamint károsítják a korallokat is. A víz alatti szigonyos halászok pedig éppen azokat a példányokat támadják, amelyeket a búvárok is örömmel körbeúsznának.
- Azokban a zónákban, ahol engedélyezett a szigonyos halászat a halak azonnal elbújnak, amint embert látnak. Még egy fotót sem lehet csinálni. Ezeken a helyeken nagyon kevés faj fellelhető, ezért a merülők sem szívesen látogatják, annak ellenére, hogy a sziklás tengerfenék káprázatos - magyarázta a Poszeidon Búvár Központ vezetője.
A szigonypuskások szerint viszont általános tiltás helyett okosabb szabályozásra lenne szükség. Hiszen ők az egyetlen halászok, akik valóban látják is a prédát. Így ők megtehetik, hogy válogassanak a különböző fajok között. A tiltott hal marad, az engedélyezett pedig vacsoraként végzi. Ezzel nem okoznak akkora kárt a környezetben.
Az viszont biztos, hogy a tengeri élővilág jobb megismerésével, és következetes jogszabályokkal mindenki a víz felszínén maradhat, anélkül hogy a másik csónakban ülő szálka lenne a szemében.
Forrás: Euronews, The European Commission