Így vált kis országból regionális hatalommá az Egyesült Arab Emírségek

83600 négyzetkilométer, nagyjából 10 millió lakos - szinte már Magyarország, gondolhatnánk, a hasonlóságok sora azonban nagyjából itt meg is áll az Egyesült Arab Emírségek és hazánk között. Illetve van még valami - az utóbbi időben az abu-dzabi kormány is igyekezett növelni országa jelentőségét a nemzetközi porondon, csakúgy, mint a budapesti. Ráadásul igencsak sikeresen.

Noha az egyértelmű, hogy Magyarország súlya is nőtt az Unión belül az utóbbi időben, az Egyesült Arab Emírségek jóval többet ért el, az évek során valóban komoly nemzetközi szereplővé lépett elő. Ez két héttel ezelőtt csúcsosodott ki, egy Izraellel kötött békemegállapodás formájában. Az Emírségek mindössze a harmadik arab állam Jordánia és Egyiptom után, amely felveszi a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, és az első az Öböl-államok közül.

Egyes elemzők szerint ez lehet az a lépés, amellyel az ország a regionális és a globális befolyás tekintetében, valamint az amerikai kapcsolatok intenzitását illetően végül megelőzi a térség eddigi legerősebb államát, Szaúd-Arábiát. Sőt, az Economist egészen odáig megy, hogy ma már Abu-Dzabi a legbefolyásosabb erő az arab világban.

Kétségtelen, hogy az ország külpolitikáját és küföldi intervencióit de facto irányító Mohamed bin Zajed abu-dzabi koronahercegnek óriási erőforások állnak rendelkezésére, de egyrészt ezzel nincs egyedül a régióban, másrészt sikeressége messze nem csak ezen múlt.

Vannak fontosabb dolgok is az elveknél

Az egyik legfontosabb jellemző, hogy az Egyesült Arab Emírségek sok tekintetben jóval pragmatikusabb szomszédainál. Itt kézenfekvő rögtön az izraeli békére gondolni, de nem ez volt az első alkalom arra, hogy Abu-Dzabi szembement szövetségesei egy részével. Miközben például az Öböl-menti államok sorra léptek fel szóban vagy tettekben Bassár el-Asszad szíriai elnökkel szemben, az Emírségek elsőként nyugtázta, hogy hatalomban fog maradni. 2018 decemberében a kis állam újra megnyitotta damaszkuszi nagykövetségét, amit az éles kritikákra reagálva azzal magyaráztak, hogy ha leülnek tárgyalni Asszaddal, az könnyebben vezethet el változásokhoz Szíriában.

A szíriai nyitás közvetve bizonyos mértékű nyitást jelent a damaszkuszi rezsim legnagyobb támogatója és számos arab ország ősellensége, Irán felé is. Az Emírségek szintén nincs jóban Iránnal, sőt, a Perzsa-(vagy a másik partról nézve Arab-)öbölben több sziget hovatartozását illetően is vita van a két állam között. Ennek ellenére azonban több iráni kötődésű cég is szabadon üzletelhet Dubajban, és az elmúlt időszakban az iráni konfliktus deeszkalációja mellett érvel az abu-dzabi vezetés.

Ha már Dubaj, ki kell térni a gazdaságra is. Egy ideje az az Emírségek vezetésének egyik legfontosabb célja, hogy diverzifikálja a kőolajkészletekre alapozva rendkívüli módon megerősödött gazdaságot, ennek pedig látszanak az eredményei. Dubaj ma már elsősorban nem egy olajmonarchia kirakatvárosa, hanem egy közlekedési, kereskedelmi és turisztikai központ, amely éves bevételének csupán a 8 százalékát szerzi a kőolajból.

A folyamat országosan is zajlik: a központi büdzsébe érkező összegek több mint 70 százaléka ma már nem köthető az olajhoz. A gazdasági erő nagy mértékben növeli az ország nemzetközi befolyását, és ehhez hozzájárulnak olyan nemzetközi nagyvállalatok is, mint a DP World szállítmányozási óriás, vagy az Emirates légitársaság.

Az iszlám bár fontos szerepet játszik az Egyesült Arab Emírségek identitásában, annak szintén központi eleme a fejlődés támogatása, a globalizmus, a modernitás elfogadása. Ezzel párhuzamosan az ország rendszeresen szembehelyezkedik a tradicionális iszlamista szervezetekkel és a szélsőséges csoportokkal. 2013-ban például Egyiptomban Abdel-Fattah esz-Szíszi részben az Emírségek támogatásával döntötte meg a Muszlim Testvériség hatalmát.

Ütőképes hadsereg

„Kicsi Spárta" - ez a hízelgő név ragadt az Egyesült Arab Emírségekre az amerikai védelmi minisztérium dolgozói között. Ez annak köszönhető, hogy méretéhez, lakosságához képest az ország meglehetősen ütőképes, szervezett és modern katonaságot hozott létre. Az ország költségvetésének 5,6%-át költi a hadseregre, ami nagyjából a háromszorosa az európai átlagnak. Az aktív állomány körülbeül 100 ezer fős.

Az Emírségek hadserege önállóan ugyan nem nagyon kezd katonai vállalkozásokba, de az elmúlt években több fontos regionális konfliktusban is kulcsszerepet vállalt. 2015-ben csapatokat küldött a jelemi polgárháborúba a húszi lázadók elleni koalíció részeként. A kontingens igencsak hatékonynak bizonyult, februári távozása nehéz helyzetbe hozta a koalíció vezetőjének számító Szaúd-Arábiát - a befolyásuk azonban a kivonulás ellenére is megmaradt a polgárháború alakulására.

Líbiában viszont a felkelők, egészen pontosan Halifa Haftár tábornok oldalára ált az abu-dzabi kormány. A hadurat dollármilliókat érő hadifelszereléssel, többek között drónokkal igyekeztek győzelemre segíteni a nemzetközi támogatást élvező, de gyenge hatalommal rendelkező egységkormánnyal szemben, de a török beavatkozás meg tudta állítani Haftár előrenyomulását. Az Öbölből nem hagyták szó nélkül a szövetséges vereségeit - Anvar Gargas külügyminiszter júniusban élesen bírálta Haftár döntéseit, melyek szerinte a Tripoli elleni offenzíva összeomlásához vezettek.

Szaúd-Arábia hátrébb húzódik

Miközben a pragmatikus, gazdasági érdekeket központba helyező külpolitika és az ütőképes hadsereg jó helyzetbe hozta az Emírségeket, a Mohamed bin Szalman koronaherceg irányítása alatt lévő Szaúd-Arábia szerepe némileg gyengült a regionális politikában. A térség hagyományosan egyik legerősebb állama, az Emírségek „nagy testvére" egyrészt nagyobb hangsúlyt fektet a belső társadalmi és gazdasági kérdésekre, másrészt a Hasogdzsi-gyilkosság is rontotta a renoméját.

Az Emírségek és Izrael között létrejött békét nem is kommentálta a szaúdi vezetés, és egy másik aktív konfliktuszónában, Libanonban is úgy néz ki, hogy Abu-Dzabi átvette a kezdeményező szerepét Rijádtól. Az elmúlt 28 évből 16-ot hatalomban töltő Haríri család például hosszú ideig erős szaúdi befolyás alatt állt, de ez idő alatt az iráni támogatású Hezbollah rendkívül megerősödött az országban, a kormány pedig nehezen tudta kezében tartani a hatalmat.

Forrás: Euronews